A fizetős egészségügy és a vonalmegszüntetés az MSZP-frakcióban

Az egészségügy és a helyközi tömegközlekedés reformterveivel ismerkedett a szocialista frakció. Az ülés célja az volt, hogy a minisztériumok vezetőivel folytatott konzultáció segítségével a frakció szakpolitikusai mellett a többi képviselő is felkészülten kapcsolódhasson be a következő hetek, hónapok szakmai és társadalmi egyeztetéssorozatába.

A frakció az egészségpolitika vitatott kérdéseivel kapcsolatban a következő szempontokat képviselte: 1./ A képviselők egyetértenek azzal, hogy az egészségügy jelentős szerkezeti változásra szorul. Ha a struktúra változatlan maradna, a több pénz sem oldaná meg önmagában az egészségügy problémáit. 2002 és 2006 között 60 százalékkal növekedtek az egészségügy finanszírozására szánt költségvetési források, emellett a lakosság is komoly összegeket fordított hálapénzre (a felmérések szerint a nyugdíjasok egyhavi nyugdíjuknak megfelelő összeget), a szolgáltatások az elavult struktúrában mégsem javultak ezzel arányban. 2./ A frakció tisztában van azzal, hogy a biztosítás mellett szükség lehet a szolgáltatás igénybe vevőinek hozzájárulására is. A képviselők nem tartják ördögtől valónak bizonyos esetekben a lakossági önrészfizetés ötletét, amely az Európai Unió országainak 2/3-ában bevett gyakorlat. Az orvos–beteg találkozók 60 százalékában ma is pénz kerül a zsebekbe. A frakció elkötelezett az egészségügyi szürkegazdaság kifehérítése iránt, és azt vallja, inkább fizessünk keveset tisztán, mint sokat feketén. Ezt a megoldást azonban csak akkor tudja támogatni, ha az elkövetkező időszak szakmai vitái nyomán a reform világos garanciákat ad arra, hogy senki nem marad anyagi okokból ellátatlanul, az önrész összege kicsi, és fizetése alól a társadalom meghatározott csoportjai – kisgyerekek, krónikus betegek, szociálisan rászorultak, kisjövedelmű idősek – mentességet kapnak. 3./ A szocialista frakció meggyőződése, hogy a reform nem merülhet ki az önrész körüli vitában. Az egészségügy finanszírozásának olyan átalakítására van szükség, amely megszünteti a területi és társadalmi igazságtalanságokat, az egészségügyi kapacitások torz területi elosztását. Véget vet annak, hogy éppen a hátrányos helyzetű régiókban élő kisjövedelműek veszik igénybe kevésbé az egészségügy szolgáltatásait, részesülnek kevésbé a közös kasszából. Az új finanszírozásnak helyre kell állítania az ésszerű arányokat a megelőzés, a háziorvosi és szakrendelői szolgáltatás és a kórházi ellátás között, megszüntetve azt a gyakorlatot, hogy a legkevesebb éppen a megelőzésre és az alapellátásra jut. 4./ A szocialista frakció sürgeti a valódi biztosítási rendszer kialakítását, amelyben nincsenek önhibájukból nem fizető potyautasok, és pontosan lehet tudni, ki fizeti maga a járulékot, ki helyett fizet az állam, és mi várható el a biztosításért cserébe.

A frakció megvitatta a MÁV reformját és a kihasználatlan szárnyvonalak sorsát is. Egyetértésre jutottak abban is, hogy minden régióban minden egyes problematikus vonalról külön egyeztetés kezdődik, annak érdekében, hogy meghatározzák: a vasúti, vagy az autóbusz közlekedés biztosít jobb és olcsóbb szolgáltatást. Az egyeztetések során megvizsgálják annak a 28 vonalnak a jövőjét is, amelynek a jövőjét a MÁV megfontolásra javasolta. Ezeken a vonalakon az átlagos utasszám 20 fő alatt van, a vonatok sebessége nem éri el a 40-60 km-t, ugyanakkor van lehetőség VOLÁN-buszon való közlekedésre. Az egyeztetéseken két alapelvet tartanak szükségesnek érvényesíteni: 1./ Tömegközlekedés nélkül település nem maradhat, a tömegközlekedés biztosítása közszolgáltatás. 2./ Párhuzamos közlekedés fenntartására ugyanakkor nincs szükség. A gazdaságosság és a kihasználtság szempontjai alapján kell eldönteni azt, hogy az adott vonalon a vasúti személyszállítás megtartása, vagy autóbuszjáratok indítása a célszerűbb. Az egyeztető tárgyalásokon az önkormányzatoknak különböző lehetőségeket kell felkínálni: a menetrendek átalakítását; VOLÁN-járatok bekapcsolását, illetve sűrítését; közlekedési szövetségek létrehozását; a szárnyvonal működtetésének átadását az önkormányzatoknak a buszokhoz is járó állami támogatás átadásával együtt. A képviselők álláspontja szerint a helyközi tömegközlekedés reformjának fontos része a MÁV igazgatási költségeinek csökkentése, a jelenleg 25 milliárdot felemésztő központi szervezetek létszámleépítése, a MÁV nagymennyiségű ingatlanjával való gazdálkodás áttekintése, a vasúti és a buszközlekedést mindenütt összehangoló regionális közlekedési szövetségek kialakítása, a vasúti- és busztarifarendszer egységesítése, az elővárosi vasút fejlesztése.