A sorozatos kormányzati ballépések miatt bukott országgá válhatunk

Nehéz Gyurcsány Ferenc külpolitikáról kifejtett nézeteit értelmezni a szaknyelv fogalmaival. Amint az utóbbi időben a magyar sajtóban többen joggal kifogásolták, sem a miniszterelnöknek, sem hivatalba lépő kormányának nincs koherens külpolitikai koncepciója – állítja a Budapest Analyses, hozzátéve: a sorozatos kormányzati ballépések következtében könnyen a bukott országok közé kerülhet Magyarország.

Egyértelművé vált mára, hogy a magyar miniszterelnök fenn
kívánja tartani magának a külpolitikai döntések monopóliumát. Ez
önmagában nem kifogásolható, az viszont annál inkább, hogy
Gyurcsánynak pillanatnyilag semmilyen koncepciója nincs
nemzetközi kérdésekben – írja friss elemzésében a Budapest Analyses. Az összeállítás szerint a kormányfőnek külpolitikai nézetei vannak ugyan, de az ad hoc módon kifejtett gondolatok nem helyettesíthetnek egy – ideális esetben nemzeti konszenzus tárgyát képező – külpolitikai doktrínát, nem is beszélve ez utóbbit részletező stratégiáról.

Az első Gyurcsány-kormány programja ugyan tartalmazott egy
fejezetet a külügyekről, de az olyan belső ellentmondásoktól
terhelt, hogy nem tekinthető irányadónak – így is viszonyult
minden érintett hozzá, mára a jótékony feledés homálya fedi – írják. A második Gyurcsány-kormány programjának nemrégen nyilvánosságra hozott, külügyekre vonatkozó része nem más, mint az előbb hivatkozott irat rövidített változata. Az új külügyminiszter,
Göncz Kinga kinevezésének szóbeli indoklása, illetve a vele
aláíratott vállalás sem tartalmaz érdemben tárgyalható
részleteket az elemzés szerint.

A szerzők kifejtik: Nem szokatlan a nemzetközi gyakorlatban, hogy egy állam- vagy kormányfő fenntartja magának az utolsó szó, illetve döntési jogát a külpolitikát illetően. Elég itt csupán az amerikai, a brit, az orosz vagy a francia példákra hivatkozni, a teljes lista túl hosszúra nyúlna. Az említett országokban viszont létezik külpolitikai koncepció s annak rövidített változata, a doktrína, amelynek hivatalossá tételét széles körű, elmélyült viták előzik meg. S később is lehet bírálni. Nem lehet tehát megkérdőjelezni Gyurcsány Ferenc jogát, hogy fenntartsa magának a végső döntést nemzetközi kérdésekben – Antall József, Horn Gyula és Orbán Viktor sem tett másként.

Az elemzés szerint ma már a miniszterelnök még közvetett
jelzéseket sem ad arról, hogy mi a valódi véleménye olyan fontos
kérdésekről, mint például a transzatlanti kapcsolatok jelenlegi
állása (s ezen belül Magyarország helye), a multipoláris
világrend, a globalizáció veszteseinek helyzete, a globális demokratizálódási folyamat lehetséges visszalépései és
torzulásai vagy a Soros György és más befolyásos személyiségek által szorgalmazott transznacionális pénzügyi műveletek fölötti ellenőrzés.

Gyurcsány vagy egyáltalán nem nyilatkozik érdemben, vagy olyan
általános kijelentéseket tesz – mint például George W. Bush elnök
budapesti látogatása során –, miszerint Amerikával nemcsak
érdek-, hanem értékazonosság is összeköt bennünket. A
miniszterelnök láthatóan nincs tudatában annak, hogy milyen heves
viták folynak az Egyesült Államokban az amerikai nemzeti érdekek
és az amerikaiak többsége által vallott értékek külpolitikai
értelmezéséről és gyakorlatba ültetéséről. A rögtönzések, amelyekre a miniszterelnök kétségtelenül hajlamos, akár bejönnek, akár nem, csak tovább rontják Magyarország amúgy is megcsappant nemzetközi hitelét.

Az elemzők úgy látják: probléma, hogy globális ügyekben a magyar miniszterelnöknek nincs értékelhető álláspontja, de nemcsak erről van szó – írják. A regionális geopolitikai viszonyok – ha egyáltalán változnak – csak lassan változnak. Ha csak Ukrajnát és Szerbiát vesszük, jövőbeli kapcsolatainkat nem lehet pusztán mosolydiplomáciával kezelni, vagy azzal elintézni, hogy ezek az államok kerüljenek be mihamarabb az Európai Unióba. Ezt az unió sem így látja. Az összeurópai biztonsági kérdéssé váló energiapolitikai ügyekben a magyar kormány legutóbbi manőverei kérdőjeleket hagytak elemzői körökben.

A Budapest Analyses következtetésében megjegyzi, hogy veszélyes világban élünk: a bukott államok száma 1991 óta
folyamatosan növekszik. A tárgykörben végzett egyik legújabb
felmérés szerint 2006-ban (12 indikátor alapján) hatvanra tehető
a bukott államok száma, azaz az ENSZ tagállamainak majd 30 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. E státusznak elsősorban belső okai vannak, de nem elhanyagolható a nemzetközi kapcsolatokban vétett hibák halmozása. Magyarország egyelőre nem tartozik e kategóriába – írják –, de a sorozatos kormányzati ballépések következtében könnyen ide kerülhet. Jó lenne, ha a magyar miniszterelnök felülvizsgálná álláspontját a külügyeket illetően – ezt most még megteheti a költségvetés megterhelése és arcvesztés nélkül – áll az elemzésben.