Farkas Melinda: Szóljunk néhány szót az igazságosság elvéről is! Az egyik egyetemi hírportál szerint a tandíj bevezetésétől kezdve egy fővárosban tanuló, albérletben élő, mesterképzésen tanuló diáknak minimálisan havonta 85 ezer forintra van szüksége, ha lakás helyett csupán szobát bérel, szórakozni nem jár, káros szenvedélyektől mentes, és megelégszik azzal is, ha csak kétnaponta eszik meleg ételt. Jómódúnak nevezhető-e az a diák, akinek szülei nettó nyolcvanezer forintot keresnek, és van egy szintén iskolába járó testvére? És vajon lusta-e ugyanez a fiatal, ha az első év végén nem kerül be a legjobb 15 százalékba, mert éjszaka ládákat pakol, hogy költségeit fedezni tudja, s egyetlen év nem elegendő számára az otthonról hozott hátrány ledolgozására? Ugyan miért járnak jobban jó tanulók a új rendszerben? Azért, mert ugyanúgy nem fizetnek, mint jelenleg? Jobb lesz a közérzetük, ha a többi fizet helyettük? Ráadásul az egyetem dönt arról, hogy a legjobb 15 százalékot mentesíti-e vagy sem.
(Magyar Nemzet, 2006. július 19.)
balett táncművészet
Hatmilliárdos támogatással épül a magyar előadó-művészet jövője
