Gábor György: Nem kőtáblára vésve…

Gábor György: Nem az a kérdés, hogy lehet-e módosítani a „Vatikáni megállapodás” néven elhíresült nemzetközi szerződésen. Miért is ne lehetne, hiszen maga a megállapodás megadja erre a lehetőséget. Az igazi kérdés, hogy vajon mi szükség volt e megállapodásra? A rendszerváltást követően az állam és az egyház viszonyának korszerű rendezését, az egyházak önállóságának megteremtését, az elvett ingatlanokért való kárpótlást, az egyházak működéséhez szükséges állami támogatást, s egyáltalán: az egyes állampolgárok lelkiismereti és vallási szabadságát kiszámítható jogi garanciák biztosították. Jó ok van annak feltételezésére, hogy az Európa-szerte befolyásából folyamatosan veszítő egyház a konkordátumok és az ilyen jellegű megállapodások révén próbálja privilégiumait fenntartani, s a hívek hanyatló száma ellenére a rendkívül jelentős anyagi támogatásokat megőrizni. Másfelől az akkori MSZP vezetése lelkiismereti okokból és a szavazatszerzés – mint utóbb kiderült hiú – reményében ment bele az alkotmányos szempontból meglehetősen aggályos szövegű megállapodásba.

(Népszava, 2006. július 7.)