Gyurcsány szerint teljesítményösztönző a tandíj

A miniszterelnök az igazságosságot és a valódi esélyegyenlőség megteremtését látja az oktatási reformban. Ismét elmondta azt is, hogy megengedhetetlen, hogy az adócsalás elfogadott erkölcsi morálnak számítson egy országban. Ami az egyre gyakrabban előforduló sztrájkokat illeti, Gyurcsány Ferenc leszögezte: általában nem az utcán dőlnek el a dolgok.

Akik reménytelennek érzik a helyzetüket, és a sztrájkot választják, azoknak azt mondom, hogy tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni kell – mondta Gyurcsány Ferenc a Magyar Rádiónak adott, szokásos interjújában. A kormányfő szerint nagyon ritkán dőlnek el utcán a dolgok.

A reform Gyurcsány szerint arról szól, hogy a legjobbak a költségtérítésesből juthassanak be az állami felsőoktatásba, ott pedig a leggyengébben tanulóknak ne fizesse ki az állam a költségeit. Illetve arról is, hogy a legjobb 15 százaléknak ne egyszerűen csak ne legyen tandíja, hanem hogy magas tanulmányi ösztöndíjat, a mainál sokkal magasabb szociális támogatást kapjon. – Jobban fognak járni, mint ma. Sokkal jobban. De aki nem tanul, aki lusta, az rosszabbul fog járni. Teljesítményösztönző ez a rendszer. Ez a reformnak a lelke, nem maga a tandíj – közölte.

A riporter kérdésére, miszerint „Ön például hogy tudta volna elvégezni az iskolákat, hiszen köztudott, hogy szegény sorban nőtt fel, édesanyja egyedül nevelte. Ha fizetni kellett volna, akkor most mint miniszterelnökkel beszélhetnék önnel?” Gyurcsány azt válaszolta: „Olyannyira, hogy amikor én elmentem tanulni Pécsre, akkor fél év után már állást vállaltam egy kollégiumban, napközben pedig korrepetáltam. Édesanyám abban az időszakban egyedül élt, apám nem volt otthon, és én küldtem haza pénzt anyámnak, kiegészítő támogatást. Ráadásul jól tanultam azért. És elég szegény gyerek voltam. Én az új rendszerben, ha akarom, akkor tandíjmentes vagyok, és egy csomó pénzt kapok. Ez csúnya ferdítés. Aki az új rendszerben tanul, és jól, az nem fizet. Aki pedig lusta, annak miért fizessünk mi a saját adóforintjainkból egy fillért is? Teljesíteni kell. A nehéz sors önmagában nem indok arra, hogy ne teljesítsünk”.

Ami a színlelt munkaviszonynak nevezett szerződések ügyét illeti, a kormányfő azt mondta: „Nekem azt mondják, hogy miniszterelnök úr, tessék beszedni az adót. A színlelt szerződés arról szól, hogy a vállalat, vagy az intézmény, meg a dolgozó megegyeznek abban, hogy ők kikerülik az adófizetési kötelezettséget”. – Van egy közös felelősségünk: a közteherviselésben való részvétel. Iszonytatóan nehéz azokat az embereket arra kérni, hogy ne dolgozzanak, akiknek azt mondja a munkáltatója, hogy csak így vagyok hajlandó téged fölvenni. Ez nem az emberek a felelőssége, kihasználják az embereket. Az nem igaz, hogy csak az államnak van felelőssége” –jelentette ki.

Hozzátette: „Minden eset más és más. Általában nem könnyű a kérdésére válaszolni, hiszen akkor vetődik fel mindig ez a kérdés, amikor egy alkalmazási viszony valóságos. Egy színész idejének 90 százalékát egyetlenegy színházban tölti. Ott alkalmazott. De azt mondják, ez így túl drága lesz, nyújtsál be egy számlát. Aztán majd te valahogyan leadózod, minket már nem érdekel. Egy orvos az idejének nagy részét egyetlen kórházban tölti, oda jár be reggeltől estig, onnan kapja meg minden felszerelését. Nem valóságos vállalkozási viszony, ez egy munkaviszony. Ön idejének nagy részét mondjuk a Magyar Rádiónál tölti. Nem tudom, hogy így van-e, de lehetne így is. Lehet, hogy még mellette dolgozhat valahol. A rádió eszközeivel dolgozik, azon vágja meg a mai hangfelvételt, ott adják le. És azt mondják, hogy ez nem a munkaviszony. Igen ám, egy pénztárosnő valamelyik nagyáruházban ott dolgozik, de azt mondják, hogy nem alkalmazott vagy, hanem nyújtsál be számlát. Ebből lesz az, hogy itt valami nem stimmel. Itt a végén mi húzzuk a rövidebbet, meg hát természetesen az a pénztárosnő is ám, aki öt év múlva rájön, hogy akkor így neki nem lesz nyugdíja, neki így nincsen táppénze. És ha már az egészségügyre rákérdezett. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház Budapesten, nagy kórház, veszteséges volt. Jött egy igazgató valamikor a 90-es évek második felében. Nemcsak hogy rendbe tették a kórházat, nemcsak, hogy mindent kifizetnek, de olyan ügyeleti díjat fizetnek, amiért az orvosok többsége pereskedik. Ott ki tudják fizetni ugyanabból a TB-ből. Tessék megnézni Budaörsön. Ott kellően bátrak voltak, odaadták a rendelőintézet és a kórház vezetését, üzemeltetését orvosoknak és nővéreknek. Nemcsak, hogy jól megy, messze magasabb fizetést kapnak, mint bárhol máshol, ugyanabból a TB-kasszából. Van, aki jól csinálja, van, aki meg rosszul. És aki nem jön ki a pénzből, azt mondja, hogy fizesse ki az állam. Tehát azt látjuk, hogy egészen kiváló példák is vannak”.

(Magyar Rádió)