Brit kutatók új elmélettel álltak elő a pókok utazásával kapcsolatban: a fonalaikon repülő, gyakran hihetetlenül nagy távolságokat megtevő ízeltlábúak „járműve” kitűnően alkalmazkodik a légáramlatokhoz.
A pókok (főleg a kisebb testűek) tavasszal és ősszel indulnak útjukra, legtöbbször új területet, vagy párt keresve.
Az eddigi vizsgálódási modellek már megmutatták, hogyan utaznak a pókok egy fonálba kapaszkodva néhány száz métert, de arra nem adtak magyarázatot, hogy milyen módon képesek akár több száz kilométeres távolságokat megtenni, és hogy miért találkozott Charles Darwin a nyílt tengeren a partoktól 100 kilométerre utazó pókokkal.
A brit Rothamsted Kutatóközpont munkatársai megvizsgálták a pókfonál anyagát, amely annyira sűrűnek mutatkozott, hogy a levegőben vékony botként viselkedett, és együtt forgott az örvénylésekkel – olvasható a BBC brit közszolgálati rádió és televízió honlapján. A pókok vízcseppként gubbasztottak „járműveiken”, amelyek kitűnően alkalmazkodtak a légáramlatokhoz.
A kutatók a pókok és a fonalak mozgását szélcsatornákban is modellezik, hogy még teljesebb képet kapjanak az ízeltlábúak repüléséről.
hirado.hu
hőmérséklet
Megvan, hol találhat enyhülésre a holnapi kánikulában
