Kormos Valéria: Boglárka nem volt ilyen szerencsés. Őt másoknak kellett volna védelmezniük. Azoknak, akiket ezért fizetnek, ha már a humánum elfelejtődött.
Azt sem lehet mondani, hogy a külvilág, amennyiben a szintén lét peremén élő szomszédokról van szó, szótlanul, részvétlenül nézte a kislány vergődését. Többször is telefonáltak a helyileg illetékes önkormányzathoz. Igaz, névtelenül, mert féltek. Mocsa község polgármestere épp az anonimitást kifogásolva magyarázkodott, hogy miért nem tették a dolgukat. Mire a „gyermekmentő” határozatra pecsét került, már nem volt kin segíteni.
Látlelet ez is, s talán nem pusztán a gyermekvédelemé.
(Magyar Nemzet, 2006. július 12.)
A gyenge start után még nincs temetői hangulat a Videoton szurkolóinál
