Kristóf Attila: Magyar írók, akiknek már a nyelv sem fontos

Kristóf Attila: A magyar irodalom színe-virága Németországban él, ott van otthon, hogy úgymondjam csak hálni jár Magyarországra, mint haldoklóba a lélek. Számukra a sokat emlegetett nyelvi elszigeteltség sem jelent problémát, műveiket mintegy szinkrontolmácsok fordítják németre, német földön van a kiadójuk, amely szinte repíti őket a világhír felé. Nincsenek ránk szorulva. Aligha akad közöttük népi-nemzeti identitású szerző, tudomásul vehetjük, hogy a népi-urbánus vita (micsoda anakronizmus!) a múlt század közepére eldőlt, már a nyelv sem fontos, csak az a felfogás és világszemlélet, amely jelenleg Nyugat-Európában „trendinek” tekinthető.

(Magyar Nemzet, 2006. július 15.)