Pataky István: Szóval a megfelelő „hangolás” után érkezett Bush Moszkvába, ahol a terveknek megfelelően találkozott civil szervezetek vezetőivel is. Ezt követően jött a kétoldalú tárgyalás Putyinnal, s az alig egy nappal korában még keménykedő amerikai elnök tulajdonképpen azt nyilatkozta a sajtó előtt, amit a Kremlben a leginkább hallani akartak. Meggyőzőnek találta Putyin érveit az orosz stílusú demokráciáról. Senki sem vár Oroszországtól amerikai típusú demokráciát – mondta ki Bush azt a mondatot, amelyet tőle más országok viszonylatában nem hallunk. Csakhogy a sajtótájékoztató itt nem ért véget. Az amerikai elnök – szokásához híven – Irakot hozta fel példaként a demokratikus intézmények térhódítását illetően. Putyin nem hagyta szó nélkül a propagandamondatokat. „Őszintén szólva mi nem szeretnénk olyan demokráciát Oroszországban, mint amilyen most Irakban van” – fogalmazott az orosz elnök, a jelenlévő újságírók hangos hahotázásától kísérve. A sok diplomáciai bakit túlélt Bush talán soha nem került ennyire kínos helyzetbe. Ilyen egyszerű szétfújni a hazug amerikai retorika kártyavárát. Demokrácia Irakban? Vagy Afganisztánban? Esetleg a Washington által támogatott „színes forradalom” utáni Grúziában? Netán a baráti Szaúd-Arábiában? Ugyan már! Mindenki tudja az állítás hamisságát, de a megingathatatlan politikai korrektség jegyében a Bush mellett pózoló politikusok sorra rezzenéstelen arccal vagy bólogatva hallgatják az unalomig ismételt szöveget. Most Putyin „visszaszólt”, s ezáltal a szentpétervári G8-csúcs máris fordulatot hozott: az orosz elnök tervezett pellengérre állítása helyett a Fehér Ház ura kapott leckét.
(Magyar Nemzet, 2006. július 17.)
Akadálymentesen megközelíthetők az augusztus 20-i programok helyszínei
