Stefka István: A tények önmagukért beszélnek. Tavaly Győri Péter munkacsoportja szociológiai felmérést készített. De ezek az adatok sem nevezhetők teljes biztonsággal pontosnak, véglegesnek a hajléktalanok vándorlása miatt. Mindenesetre a regisztráció szerint az effektív hajléktalanok száma – a hajléktalanszállókon lakók, a kórházakban, munkásszállókon összeírtak egy része – legalább huszonötezer fő. A magyarországi lakástalanok száma – akik vagy effektív hajléktalanok, vagy önálló lakással nem rendelkeznek – legalább 1,6 millió, ami ötszázezer háztartást jelent. Az otthontalanok száma – akik lakástalanok, vagy rendelkeznek ugyan önálló lakással, de a lakás fizikai színvonala, laksűrűsége miatt az nem alkalmas az elemi szükségletek kielégítésére – legalább hárommillió fő, egymillió háztartás.
Tehát így állunk, a megszorítócsomag után a szociálliberális koalíció által előrevetített, felvázolt jóléti társadalommal. Pedig egy alkotmánybírósági határozat szerint az állam köteles az emberi lét alapvető feltételeiről –így a hajléktalanság esetén az emberi életet közvetlenül fenyegető vészhelyzet elhárítására szállásról – gondoskodni. Addig is „megoldásként” egyes kerületekben már úgy alakították át a köztéri padokat együléses padokká, hogy a hajléktalanok ne tudjanak lefeküdni. A hajléktalanügyben talán egyetlen dologban történt „előrelépés” a nemzetközi színvonal felé a földhözragadt magyar megközelítés felől: az otthontalanokat ma egyre gyakrabban nevezik a divatos – globális angol – kifejezéssel „homelessnek”.
(Magyar Nemzet, 2006. július 12.)
Ukrajna
Sorozó katonák újabb kegyetlen emberrablása Ukrajnában + videó
