Szüleiknél is liberálisabbak a fiatal zsidó nemzedék tagjai

A magyarországi zsidóság az átlagosnál jóval inkább elfogadó a cigányok vagy például a homoszexuálisok iránt, és liberális álláspontot képvisel az abortusz vagy a halálbüntetés ügyében – derül ki Gadó János szociológus felméréséből. A fiatal zsidó nemzedék – bizonyítja a mostani kutatás – még a teljes zsidó népességet is felülmúlja liberalizmusban.

A magyar zsidóság történetében a magas színvonalú oktatás és a szakmai karrier sokáig együtt járt az asszimilációval, a beolvadással. A rendszerváltást a zsidó hagyomány és a korszerű világi tudás teljes kettéhasadásának állapotában élte meg a zsidóság, és ennek lenyomatát viselte magán az oktatás is – írja kutatásait összefoglaló tanulmányában Gadó János.

A szociológus arra volt kíváncsi, hogy mi történt 1990 óta. A vizsgálat három zsidó iskola – a Scheiber Sándor Tanintézet (volt Anna Frank Gimnázium), a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola és az Amerikai Alapítványi Iskola (ismertebb nevén a „Wesselényi”) –, valamint két nem zsidó, de az asszimiláns zsidóság által preferált elitgimnázium – a „Radnóti” és a „Berzsenyi” – volt növendékei körében készült.

Gadó János adatai szerint a Lauderbe járó fiatalok családi hátterét igen magas iskolai végzettség, kiemelkedően jó anyagi helyzet és magas társadalmi státus jellemzi. A Wesselényi utcainál az „anyagi javakkal való ellátottság” átlag feletti, miközben a lakáshelyzet átlag alatti. A Scheiberben végzettek háttere a zsidó átlagnál minden szempontból kedvezőtlenebb. A Radnóti és a Berzsenyi esetében erős urbánus közeg és tisztes jómód a jellemző, ugyanakkor nem az anyagi, hanem a szellemi tőke a kiemelkedő.

A mai huszonévesek gyerekkorában – állapítja meg a szociológus – már nem övezte olyan nagy titkolózás a zsidó származást, mint az ötvenes és hatvanas években, de ahol csak egy vagy két nagyszülő zsidó, ott kevésbé egyértelmű, hogy milyen hagyományt akar továbbvinni a család. A zsidó intézményekben érettségizettek körében magasabb a hagyományt tartók aránya, de – jegyzi meg Gadó – ez már tanulmányaik megkezdése előtt is így volt.

A zsidó származás amúgy csak az ortodox szellemiségű Wesselényiben követelmény, az inkább kulturális alapokon álló Lauder ilyen szempontból nem vizsgálja a jelentkezőket. Ugyanígy a Scheiber sem, de itt a vallásgyakorlatot elvárják, és ez valamelyest szűri az érdeklődőket. A megkérdezett fiatalok magyarságuk mellett a zsidóságukat is fontosnak tartják: igaz, iskolánként más-más módon és eltérő intenzitással.

A kutatás egyik váratlan eredménye, hogy a zsidó iskolát végzettek – minden öntudatuk ellenére – kisebb arányban választanak zsidó párt maguknak, mint a két másik gimnázium volt diákjai. Gadó János feltevése szerint a magyarázat az, hogy a fiatalok az iskola burája alól kilépve belekóstolnak az élet olyan örömeibe is, amelyek addig távoliak voltak számukra.

A túlnyomó többség a balliberális napi- és hetilapokat olvassa, a választásokon pedig nagyrészt az SZDSZ-re, kisebb részt az MSZP-re szavaz. Jobboldali szimpatizánst csak elvétve találni közöttük. Kovács András korábbi vizsgálata kimutatta, hogy a magyarországi zsidóság az átlagosnál jóval inkább elfogadó a cigányok vagy például a homoszexuálisok iránt, és liberális álláspontot képvisel az abortusz vagy a halálbüntetés ügyében. A fiatal zsidó nemzedék – bizonyítja a mostani kutatás – még a teljes zsidó népességet is felülmúlja liberalizmusban. A fiatalok egyedül a menekültek esetében kevésbé megengedők: ez valószínűleg a zsidóságot különösképpen fenyegető iszlám fundamentalizmus európai megjelenésével hozható összefüggésbe.

A három zsidó intézmény végzősei nagyobb mértékűnek tartják az antiszemitizmust Magyarországon, mint a két másik gimnázium volt hallgatói. A kutatásból az is kiderül, hogy az erős zsidó tudattal bírók jóval gyakrabban számolnak be átélt antiszemita inzultusról, mint azok, akik nem sokat foglalkoznak a zsidósággal.

Népszabadság