Tóth Ákos: Három évvel ezelőtt Szili Katalinnak volt egy szavazata. Talán már kevesen emlékeznek rá, de ő biztosan. A parlamentben Szijjártó Péter fideszes képviselő szokásos módon faggatta az akkori sportminisztert, Gyurcsány Ferencet egy ingatlanügyletéről. A miniszter válaszát 181-en fogadták el, 177-en nemmel szavaztak, és négyen tartózkodtak. Ilyenkor a házelnöki szavazat dönt. Szili Katalin jó dramaturgiai érzékkel kivárt, körbenézett, majd megnyomta az igen gombot. Pedig néhány korábbi nyilatkozatából sejteni lehetett, hogy számára a döntés nem oly magától értetődő. Mégis lépett: politikusként. Most is, mint egy éve az államfőválasztásnál, eljutott a lépés kényszeréig: de se vissza, se előre nem mozdul. Helybenjár. Tény, hogy az államfőválasztásnál nagyobb volt a tét, ott és akkor a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz mögött messze második MSZP-t veszélyeztette, most csak szeretett városában szeretett pártja bázisát.
(Népszabadság, 2006. július 20.)
Hatmilliárdos támogatással épül a magyar előadó-művészet jövője
