Uj Péter: Az utóbbi években városszerte újjáéledtek a menzák. Minden nyomorult rossz emlékkel együtt, amit előhívni képes ez a szó. Nagy önkiszolgáló éttermek nyílnak nagy irodaházak aljában, szegény droidok pedig sorakoznak a fényes járólapokon a krómkorlátok mellett, hogy műanyag tálcán eléjük tolják az üzemanyagot, amely éppen elégséges a belső égésű működéshez. Ezek nem ételek, ezek ki tudja, milyen anyagokból készült energiahordozók. Ott topognak szegény droidok a tűsarkúikban, kosztümjeikben meg az öltönynyakkendőikben, és eszik a szart. Pedig nekik még multinacionális pénzük is lenne arra, hogy valami rendeset egyenek, de hát nincs idő, csak fél óra az ebédre, kirohannak, betermelik, visszarohannak. A menzás meg – aki a legkevésbé sem multinacionális – dörzsöli a tenyerét, mint egy Stürmer-karikatúrán a zsidó bankár.
(Népszabadság, 2006. július 19.)
balett táncművészet
Hatmilliárdos támogatással épül a magyar előadó-művészet jövője
