A házipénztáradó bevezetésének célja a készpénzforgalom visszaszorítása volt. A jogalkotó szerint a vállalkozások egy része indokolatlanul magas házipénztárösszeget mutat ki papíron, amely a valóságban nincs meg. Ezt az összeget nem ritkán a vállalkozás tagjai saját célra, személyes jövedelemként használják adómentesen. Ezt a jelenséget kívánta a jogalkotó visszaszorítani az új adónem bevezetésével, ugyanakkor azt teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az új adónem a „vétlenek„ nagy tömegét is hátránnyal sújtja: nevezetesen azokat, akiknek nem áll szándékukban kijátszani az adójogszabályokat, mindössze üzletmenetük sajátossága folytán rendelkeznek az elismert pénzkészletnél nagyobb összegű készpénzállománnyal. Az adó kivetésének semmiképp sem lehet alapja egy rosszhiszemű vélelem (miszerint a társas vállalkozások házipénztárukban lévő pénzeket magáncélra elköltötték). Habár a probléma egyes esetekben ténylegesen fennáll, ennek orvoslására az adó jogintézménye – az alkotmánybírósági határozatok olvasatában – alkotmányosan nem használható fel. Ezért a házipénztáradó sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságot – áll az ellenzéki képviselők mai alkotmánybírósági beadványában. Ezen felül a házipénztáradó fizetési kötelezettsége nem áll közvetlen összefüggésben az adózó jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével, figyelemmel a házipénztár sajátos rendeltetésére és működésére. A házipénztárat rendeltetésszerűen működtető adózót aránytalanul terheli az új adófizetési kötelezettség, mivel annak alapjául szolgáló adótárgy nem képezi jövedelmének, vagyonának részét. Ez sérti az Alkotmány 70/I. paragrafusát.
(MTI)
villamosenergia kereslet
A rugalmassági megoldások jelenthetik a megoldást a magas és ingadozó energiaárakra
