Bolgár György: Dől a hülyeség

Bolgár György: Hű de drága a cseresznye, hogy képzelik ezt? És milyen vacak! Ha viszont jó a cseresznye és olcsó is, az természetes. A cseresznye gazdaságtanának legfőbb törvényszerűsége tehát az, hogy a helyzet soha nem javul, ellenben gyakran látványosan rosszabbodik, és legfeljebb néha nevezhető normálisnak (nevezetesen akkor, amikor kiváló a cseresznye és a helyzet). A cseresznye-szabály azonban nemcsak a gyümölcsre érvényes, hanem mindenre, a Combino-villamostól az egészségügyi reformokig. A helyzet soha nem javul, ez a lényeg, és ha mégis úgy látszik, mintha, akkor is hamar kiderül, hogy rosszabb lesz. Nézzük meg, mi van az új nagykörúti csoda villamosokkal! Jobb lett? Ugyan már, ennyi bajunk még sosem volt a villamosközlekedéssel. És ha majd mégis rendben fognak menni a Combinók, akkor is csak a botrányokra fogunk emlékezni, még az unokáink is. Ezért eleve nem diadalként, győzelemként kell beállítani a nagyberuházásokat a metrótól a villamosig, hanem valamiféle kényszerű beruházásként, amely sok gondot fog ugyan okozni az embereknek, de hát értsék meg, nincs mit tenni, ilyen az élet, az ezeréves, szocialista nagyüzemi magyar villamos is leáll egyszer. Igen, tudjuk, hogy sok baj lesz, sokan alig bírják majd megszokni, csakúgy, mint a méregdrága francia metró kocsikat a jól bevált szovjet modellek után, de tessék megérteni, sem a kádári, sem a brezsnyevi nehézipar szülöttei nem élnek örökké. Nehéz szívvel hozzuk meg a döntést, tudjuk, hogy fájdalmat fogunk okozni, de együtt érzünk önökkel, szomorkodjunk együtt. Ehelyett azonban a városvezetők, politikusok azt hiszik, hogy örömet és boldogságot szereznek a népnek ezekkel az új játékszerekkel. Ugyan már! Ha nem lesz velük semmi baj, ami kizárt, akkor is csak egy napig tart az öröm, a második nap már belép a megszokás, elvégre milyen legyen a cseresznye, ha nem édes? A villamos pedig menjen szépen, megállótól megállóig.

(Népszava, 2006. augusztus 4.)