Kovács Árpád: Egyrészt világjelenség, s ez a köz- és magánfinanszírozás együttműködésével, az állam gazdasági szerepének átalakulásával mindinkább előretör: a kormányzati csúcsokon nem húzható merev cezúra. Nem értelmezhető, hogy ki a közigazgatási (csúcs)alkalmazott, bérből, fizetésből élő bürokrata, és ki az, aki „beszáll”. Másrészt tudomásul kell venni, hogy a politikai váltógazdaság két oldalának – s ez is világjelenség – fokozatosan kialakulnak a maga közigazgatási csapatai a kulcspozíciókra. Egyre kevésbé értelmezhető, hogy csak egy vagy egységes közigazgatási elit van. A jelen körülmények között a politikai élet szereplőinek és a közintézmények szakembereinek különös a felelősségük. Engedve a csábításnak, az akkor kormánypárti képviselő, Jókai Mór 125 évvel ezelőtt elhangzott, költségvetési beszédéből idézek ismét: „…Politikai geniekben nem hiszek, a financz-geniekre gyanakszom; a nemzetgazdasági geniektől pedig rettegek. (…) Annak, t. ház. a ki az administráció regenerátióját komolyan óhajtja, legalábbis számolnia kell az emberanyaggal, amelylyel rendelkezik; mert akár választás, akár kinevezés útján alapittatik is meg a képviselő test, ennek a testnek magának kell egészségesnek lennie.”
(Népszava, 2006. augusztus 9.)
Nagyon jól állunk a gázzal















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!