Márton László: 1956 még elég közel van ahhoz, hogy valóságos résztvevői, hiteles tanúi még itt legyenek. Hetvenes, nyolcvanas éveinket járjuk, de még több ezren vagyunk. De elég messze van ahhoz, hogy a legtolakodóbbak, legnagyobb szájúak előtérbe kerüljenek, és gátlástalanságukkal elnyomjanak minden más hangot. Mivel a túlélőkről nincs központi nyilvántartás (úgy látszik Kádáréknak sem volt!), mindenki tetszése szerinti múltat szabhat magának, és minél messzibbről jött az ember, annál inkább azt mondhatja, amit akar. Egyetlen példára utalnék, mert a legszomorúbb. Arra a sokat szenvedett, minden tiszteletet és részvétet megérdemlő asszonyra, akiből most egy pártvezér közéleti szereplőt csinált. Érthető, szinte törvényszerű, ha valaki egy elrontott élet végén az egész világot ellenfelének tartja, és magára osztja a büntető angyal szerepét. Miközben nem veszi észre, hogy éppen olyan áldozat, mint az elmúlt évtizedekben volt. Tehetetlen, szánalmas áldozat. De nem több.
(Népszava, 2006. augusztus 29.)
paradise lost
Harmincéves a Draconian Times, a rock sötét katedrálisa
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!