A német megszállás idején mind édesapja, mind jómaga részt vett az ellenállásban. Fallaci két évet járt az orvostudományi egyetemre, majd fényes újságírói karriert futott be: kihívó kérdésekkel bombázta a háború utáni világ ismert vezetőit, így többek közt Henry Kissinger külügyminisztert, Jasszer Arafat palesztin vezetőt és az iráni forradalom vezetőjét, Khomeini ajatollahot, Golda Meir izraeli miniszterelnököt, Teng-Hsziao Ping kínai vezetőt. A Los Angeles Times szerint ő volt az az újságíró, aki egyetlen, nyilatkozni kívánó interjúalanyának sem mondott nemet.
Haditudósítóként megjárta a vietnami háborút, bejárta a Közel-Keletet, írt bűnügyi riportokat és tudósított királyi esküvőkről is. Számos európai lapnak dolgozott, s bár New Yorkban is élt, európai kötődését végig fontosnak tartotta hangsúlyozni.
Fallcit sokan elsősorban íróként ismerik: legismertebb regényei a Harag és a büszkeség, a Ha meghal a nap és a Levél egy meg nem született gyermekhez. Fallaci önmagát „ateista kereszténynek” tartotta: nem volt hívő, de a kereszténységet önmaga számára is meghatározó eszmerendszernek tartotta. Az írónő által vallott eszmerendszer számos pontja teljes ellentétben áll a keresztény értékrenddel: például a házasságról azt vallotta, hogy az rabság a nők számára. 2005 augusztusában fogadta őt XVI. Benedek pápa.
Élete utolsó szakaszában komoly vitákat váltott ki könyve, a 2002-ben megjelent Harag és büszkeség, melyben a 2001-es terrortámadások kapcsán erőteljes kirohanásokat intézett az iszlám ellen. Az írónő ellen többen eljárást indítottak, a könyv az év legolvasottabb könyve lett Olaszországban.
AP, lefigaro.fr
Borzalmas tragédia: felesége szeme láttára sodorta el a lavina a magyar túrázót















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!