Lőrincz Csaba: Hidegháborús maradványok

Lőrincz Csaba: Hogy kilépjen a „hidegháborús„ maradványokkal terhelt gondolatkörből, és belehelyezze magát a globalizáció feltételrendszerébe, a magyar külpolitikának meglehetősen nagy és bátor lépéseket kellene tennie. (Közben ugyanúgy nem hanyagolhatja el a védekezést a globalizáció kínálta lehetőségekkel visszaélő egyénekkel, csoportokkal, vállalatokkal, esetleg államokkal szemben sem.) Egyik ilyen lépés lehetne például, hogy a magyar állam meghirdet egy középtávú programot a szénhidrogén alapú energia alternatív energiával való felváltására. (A program működését Thomas L. Friedman vázolja És mégis lapos a Föld című kitűnő könyvében.) Svédország az olaj és a gáz teljes kiküszöbölésén fáradozik, programja tizenöt évre szól. A mienk lehetne részleges, és szólhatna hosszabb időre. Ha komolyan vennénk ezt a programot, és átvinnénk az igazgatáson és a társadalmi alrendszereken, az oktatás több informatikust és mérnököt kezdene „termelni” mondjuk a Sanyo napelemgyára igényeinek kielégítésére az építési nagyvállalkozó által követelt szakmunkások helyett. A kutatás-fejlesztésnek ugyanúgy fel kellene nőnie a feladathoz. A program minden bizonnyal külföldi szakembereket és befektetéseket vonzana, miközben mi is exportálhatnánk a területen szerzett tudást és az eszközöket. Az együttműködés, a „forgalom„ az említett nyitott kapukon a magasan képzett szakemberek és a fejlett technológia szintjén megerősödne, és ez jótékony hatással lenne a gazdaságra. Egyáltalán nem mellékesen környezeti problémáink egy része is megoldódna. Már a program kezdeti szakaszában is más feltételekkel tárgyalhatnánk az oroszokkal, és az energiabiztonság kínzó kérdésre is lenne egyfajta korszerű válaszunk.

(Magyar Hírlap, 2006. szeptember 4.)