Bayer Zsolt: Egyszer eljött a pillanat. A bukásom pillanata. Szörnyű pillanat volt. De már nem bánom. Mert anélkül a bukás nélkül valószínűleg sokkal rettenetesebb dolgokat is elkövettem volna. Lukasenkóként buktam meg, kislányom. És szerencsére nem lett belőlem valami más. Nem rajtam múlt. Az én gazemberségemből ugyanis kitelt volna bármi.
Búcsúzom, kislányom.
Öreg vagyok és szánalmas. A történelem lapjaira akartam kerülni valamikor, de csak a budik falára írták fel a nevemet. S mi tagadás, ott is volt az jó helyen.
Minden jót, kislányom.
Te csináld okosabban. Szerencsére, mindened megvan hozzá. Anyagi gondjaid nem lesznek soha. És ne gondolj bele, hogy miért. Kérlek, ne gondolj bele.
Ölel szerető apád…
(A levelet a jövőből kaptam. A levél a képzelet szülötte. Bármi egyezés a valósággal csupán a véletlen műve lehet…)
(Magyar Nemzet, 2006. október 26.)
origo.hu
Lopott szavak, idegen gesztusok: hogyan értelmezzük Magyar Péter mondatait?
