Csontos János: A szabadságot a költők hajlamosak nyúlánk lányalaknak, romlatlan erdei nimfának elképzelni. Ezen az égövön a szabadság biztosan nem ilyen. Talán ráncos nénike, akit megpróbált az élet; talán nem is nőnemű, hanem meglett férfiember, tekintélyes lúdtalppal és kezdődő prosztatagondokkal. Nem emelnek neki babérkoszorús szobrot, nem neveznek el róla fennhéjázó gyarmatosító hadműveletet. A mi szabadságunk éppoly tökéletlen, mint mi vagyunk. Kicsit zavart, kicsit fenyegetett jólélek, kit görög és lengyel csodálói még diadalmasnak és tagbaszakadtnak láttak, de azóta megtörte az idő és a történelem. Mára oda jutott, hogy a szabadság önjelölt gazdáinak és adagolóinak kénye-kedvére van bízva, s folyton azon izgulhat, hogy jártában-keltében vajon erőarányos fellépést tanúsít-e majd vele szemben a felszentelt állami erőszak. Ötvenhat maga a szabadság, de a szabadság nem csak ötvenhat. Éljen soká, ha tud.
(Magyar Nemzet, 2006. október 26.)

Egy várandós kismama frontálisan karambolozott – megrázó videón az ütközés