Szikinger szerint a felelősség kizárólag a rendőrségé

Az általánosan legitimnek minősíthető fellépés nem ment fel egyetlen rendőrt sem a brutalitás vádja alól - véli Szikinger István. Az alkotmányjogász szerint az ilyen magatartás súlyosan jogellenes, és sérti a közhatalom tekintélyét.

Szikinger István, a Népszabadság mai számában megjelenent írásában, komoly kritikával illeti az október 23-án foganasított rendőri intézkedéseket. Véleménye szerint a Kossuth téri tüntetés feloszlatását követően teljesen nyilvánvaló volt, hogy ennek a beavatkozásnak a következtében olyan csoportok fognak kialakulni, amelyek feloszlatása a gyülekezési törvény alapján valóban mérlegelés nélkül kötelező. Az alkotmányjogász megjegyzi: a rendőrség által október 23-án és a másnapra virradó éjszakán alkalmazott kényszerítő eszközök törvényesek voltak. Mindez persze egyáltalában nem menti fel a közbiztonság őreit az alól, hogy az általuk szolgált társadalomnak meggyőző választ adjanak a választott megoldások szükségességét és arányosságát érintő kérdésekre. Szikinger úgy véli, hogy a rendőrök olyan taktikát alkalmaztak – a kétségtelenül nem ebbe a körbe tartozó szétválasztási manőverek leszámításával -, amely a karhatalommal szembeni egység és szembenállás növekedését eredményezte az eredetileg heterogén tömegben.

Nem ment fel egyetlen rendőrt sem

Mint írja: „az adott helyzetben – tehát a Kossuth téri gyűlés szétkergetését követően – általánosan legitimnek minősíthető fellépés nem ment fel egyetlen rendőrt sem a brutalitás vádja alól. Magam is láttam olyan felvételt, ahol a közegek magatehetetlen, védekezésre képtelen embert ütöttek, sőt: rugdostak. Az ilyen magatartás súlyosan jogellenes, és sérti a közhatalom tekintélyét. A rendőr soha nem veszítheti el önuralmát, ez a képesség egyébként a csapaterős fellépés során szépen megmutatkozott. Annál inkább magyarázatra és jogkövetkezmények alkalmazására szorul az indokolatlan, szükségtelen és aránytalan bántalmazás.”

A gyülekezési jog gyakorlása

A rendőrségi törvényt idézve megjegyzi, hogy annak 46. §-a valóban lehetőséget biztosít egyebek mellett meghatározott terület lezárására, kiürítésére. „A gyülekezési jog gyakorlásának korlátozásáról azonban ott nincs szó. Ugyanazon törvény 17. §-ának (1) bekezdése felsorolja azokat a jogokat, amelyek a rendőri feladatok ellátása során korlátozhatók. Ebben a listában a gyülekezési jog nem szerepel. Így logikusan adódik a következtetés: az alapjog gyakorlásának minősülő rendezvénytartást a rendőrségi törvény alapján nem lehet jogszerűen korlátozni. Nem igaz tehát, hogy a csoport ezen jogszabály alapján feloszlatható lett volna”- állítja az alkotmányjogász.

„A közvéleményt félrevezették”

Szikinger egyértelművé teszi, hogy sem kormányrendelet, sem egyéb jogszabály alapján nem oszlatható fel egy alkotmányos keretek között megtartott gyűlés védett személyek biztonságára hivatkozva. „A közvéleményt félrevezették. Durvábban fogalmazva: megint hazudtak. Az állam- és kormányfők, valamint a diplomaták életének megóvása a kormány és az arra rendelt szervek abszolút kötelessége. Ez következik abból, hogy az élethez való jog a gyülekezési jognál is magasabb értéket képvisel. A szükségesség elve azonban azt követeli meg, hogy az oltalom feltétlenül, elkerülhetetlenül feltételezze a másik alapjog korlátozását. Itt azonban erről nyilvánvalóan nincsen szó. Magyarul és egyszerűen: ha okszerűen feltételezhető a védett személyek veszélyeztetése, akkor nem kell – és nem szabad – őket oda vinni, ahol ez a fenyegetettség fennáll.”- állítja Szikinger. Mint írja: az előkészületek és a téren lezajlott események ismeretében határozottan ki lehet jelenteni, hogy a feloszlatás ilyen okból nem volt szükségszerű.

Az embereket „hülyegyerekként” kezelik

Az alkotmányjogász szerint a törvény következetes betartása, mint általában, ebben az esetben is eredményesebb és szakmai szempontból is egyszerűbb lett volna az annak megkerülésére, majd megváltoztatására irányuló fárasztó manővereknél. Mindez persze nem cáfolja a gyülekezési törvény számos okból szükségessé vált módosításának időszerűségét. De ebből is látszik, mennyire elodázhatatlanul szükséges a rendőrség folyamatos, érdemi civil kontrolljának megteremtése. A BRFK szóvivője még akkor sem válaszolt a gumilövedékek használatát firtató kérdésre, amikor a világsajtó már tele volt ezzel a hírrel. Ami minimum azt jelenti, hogy az embereket „hülyegyerekként” kezelik. Ideje volna a túlcentralizált, katonailag szervezett közbiztonság-védelem helyett fölépíteni a demokratikus jogállami rendőrséget„- írja Szikinger.

(nol.hu)