Bolgár György: A baloldal válsága

Bolgár György: A baloldalnak semmije sincs. Csak egy nagy reménységnek indult, félig bukott Gyurcsánya, akinek a nyakán koloncként ott van még a mindenkit sújtó csomagja is, egy megszeppent, ráadásul belső ellentétekkel küszködő pártja, amelynek ma is cipelnie kell az egykori Kádár-párt állandóan ráboruló árnyékát. A baloldal (a liberálisokról már nem is beszélve) a jobboldalhoz képest mindig csak másodrendű magyar és keresztény lehet, akkor is csak úgy, hogy némely képviselőjének jobbról nagylelkűen engedélyezik a magyarságot vagy a keresztény hitet. Ebből a politikai „jóból” tehát eleve ki van zárva. De ameddig a jobboldal nem egészen őszinte Európa-barátságával szembe tudta állítani az uniós csatlakozás reménységét és a ránk váró, minőségileg jobb életet, nem volt különösebb baj. Ma már azonban itt vagyunk Európában, és lám, mégis „válságok” nyomasztanak bennünket. Hogy aztán ehhez még a szociáldemokrácia mint vonzó célkitűzés is egyre kevésbé megfoghatót jelent az átlagember számára, hiszen az igazságosabb és egyenlőbb társadalom baloldali eszméje egy működő szociáldemokráciában is állandóan meg kell hogy ütközzék a gazdaságilag hatékony, ámde igazságtalan kapitalizmussal, az szinte lehetetlen helyzetet teremt a magyar baloldalnak. Modernebb ország, gyorsabb fejlődés, magasabb életszínvonal – ez ugyan nem baloldali cél, de legalább négy évig ezt lehetett mondani és részben csinálni is. A következő három és fél évben ezt is nehéz lesz. A nehézségek közepette pedig a jobboldal még az állami gondoskodás népszerű ígéretét is kivette a baloldal kezéből, méghozzá nagyon is tudatosan építve a fejekben a keresztény, nemzeti, korporatív államkapitalizmust (sokunk rémületére).

(Népszava, 2006. november 10.)