Szociális törvénykezés világos célok és elvek nélkül

A Szociális Szakmai Szövetség és a Magyar Szegénységellenes Hálózat elbizonytalanodva látja azt a kapkodást, amely a szociális törvénykezés körül kialakult. Értik a költségvetésre nehezedő nyomást, de érthetetlennek tartanak igen sok részletet és eljárást – áll közleményükben.

A két szervezet áltak kiadott állsáfoglalás szerint sem világos társadalmi célok, sem világos elvek nincsenek a szociális törvénykezés körül.

Nincsenek világos társadalmi célok – írja az állásfoglalás, mert a tervezett változtatások, javaslatok azt mutatják, hogy a közösségi felelősségvállalásban nem férnek el ma olyan célok, mint a szegénység csökkentése általában, a gyermekszegénység csökkentésére irányuló program elindítása társadalmilag érzékelhető léptékben, a gyermekek egészségének javítása, a lakásvesztés megelőzése, az állampolgári jogok és a társadalmi összetartozás erősítése. A gyermekek esélyei szempontjából nem ígér jót, ami már látható, hogy a kormányzati felkérésre kidolgozott „Közös kincsünk, a gyermek” gyermek- és csecsemőegészségügyi programra semmi pénz nem jut a tervezett költségvetésből.

Szerintük nincsenek világos elvek sem. A szociálpolitikai és társadalmi igazságosságot szolgáló elvek közül egyetlen egy erősödik: az anyagilag „igazán rászorulók” érdemességét is feltételül szabó szelektív segélyezés. Belépni látszik a rendszerbe a háború előtti, rossz emlékű szegénységi bizonyítvány: ha „hatósági bizonyítvány” álnéven is, lassan a népesség negyedére-harmadára fog kiterjedni, kivált, ha az egészségügy reformnak nevezett lépései a jelenleg tervezett formában valósulnak meg. (Ezt az elvet kívánja használni például még a gázár- kompenzáció is az egyszerűbb és olcsóbb csoportos célzás helyett.) Ennek társadalom-megosztó hatása nyilvánvaló – arról nem beszélve, hogy a helyi közigazgatásra nyilvánvalóan megoldhatatlan terhet ró. Az elvek tisztázatlanságát mutatja, hogy a rendszeres segély esetében a minimum családnagysághoz igazításának rugalmas elvét a tervezet egy igen alacsony merev plafon bevezetésével szinte eltünteti, azaz két ellentétes elvet épít be egy jogszabályba – írják.

A közigazgatás zavaraira utal szerintük a szociális jogszabálydömping, a társadalmi vita ellehetetlenítése néhány napos (alig ismert) határidőkkel, a szakmai és civil szervezetek kirekesztése a jogszabály-előkészítésből. A szociális törvénykezés különösen szenved attól a magyar betegségtől, hogy egy jogszabályt még szinte be se vezettek, hatásait senki nem ismeri, de már módosítják – minden elvszerűség nélkül. A 2006 közepén bevezetett rendszeres segély esetében a kormányzat nem próbálta meg szándékait az önkormányzatokkal és érintettekkel megértetni, nem vizsgálta a következményeket. Az aláíró szervezetek tapasztalatai szerint ezért az önkormányzatoknál rengeteg volt a félreértés és ellenérzés, nem ritkán a segélyezetteket károsító tévedés. Az érintettek túlnyomó részéhez az elemi információk sem jutottak el. Egy, még be nem érett jogszabály újabb, ad hoc módosítása káros. Többek között erősíteni fogja az önkormányzatok elégedetlenségét a központi kormányzat teljesítményével, abbeli meggyőződését, hogy nem érdemes komolyan venni a betarthatatlan feltételekkel előírt feladatokat. Ez valóban anarchiához vezethet, hiszen az önkormányzatok „jogkövetése” bizonyos értelemben önkéntes. Az érintettek helyzetét is tovább rontja, hiszen a jogszabályok túl bonyolultak és követhetetlenek ahhoz, hogy eleve gyenge jogaikat megismerjék és érvényesítsék. Hasonlóan értelmezhetetlen kapkodást jelez a frissen reformált közgyógyellátás újabb módosítása.

Az állásfoglalás szerint a szegénység mélységét a rendelkezésre álló hivatalos statisztikai adatok nem tükrözik. Erről szociológiai kutatások, a civil szervezetek, a gáz-és árammérő órák hihetetlen tömegű kikapcsolása adnak jelzéseket. A szegénység enyhítésére (pl. segélyezésre) európai összehasonlításban rendkívül keveset költ az ország. Ennek ellenére a tervezett jogszabályok egy része a szegényektől, vagy épp a legszegényebbektől és legelesettebbektől vesz el. A rendszeres segély limitálása a legszegényebb sokgyerekeseket károsítja. A közgyógyellátás keretének szűkítése, az egészségügyben az önrészfizetés felső korlátjának újonnan tervezett elhagyása a szegényeket és legbetegebbeket sújtja.

A legszegényebbek helyzetét tovább rontja, és emberi méltóságát mélyen sérti az a módosítási javaslat, amely lehetővé teszi, hogy az eleve nagyon alacsony, egy öttagú, 3 gyereket nevelő család esetén pl. 53000 Ft segély 15-50 százalékát természetben lehet nyújtani, ha a családban védelembe vett gyermek él.

A munkára ösztönzésre, valamint a kikapcsolt mérők kártyás órával helyettesítésére vannak javaslatok, ám ezek erőtlenek, forráshiányosak, nem jelentenek garanciát vagy prevenciót.

A fenti problémák miatt javasoljuk, hogy a szociális törvény tervezett módosításai közül csak azokra kerüljön sor, amelyek a közigazgatás átalakítása következtében halaszthatatlanná váltak. Ezen túl azonban mind a pénzbeli ellátások, mind pedig a szolgáltatások kérdésében a törvény módosításának elhalasztására, kiterjedt szakmai egyeztetések, előzetes elemzések végrehajtására van szükség – áll a Szociális Szakmai Szövetség Elnöksége és a Magyar Szegénységellenes Hálózat Koordinációs Testülete által kiadott állásfoglalásban.