Balavány György: Jobbulást Gyurcsány Ferencnek

Balavány György: Kár, hogy a népnek nincs blogja, Feri. Mi is megírhatnánk néhány dolgot. Rozál néni a Derecske utcából – tudod, aki mindig fáslit hord a lábán – megírhatná, hogy két hete lázas, a szervezete folyton visszafertőzi magát; a furgonos fiútól tudom, aki az ebédet hordja neki az otthonból. Rozál néniben semmi sincs a te harcos optimizmusodból. Hetvenöt éves, a nyugdíj egyik felét betegségére költi, a másik felét rezsire. S most azt hallja, hogy még el akartok venni a pénzéből, miközben emelitek a gáz árát. Várja a laboreredményt; lehet, hogy kórházba kell mennie, s azt mondja: nem bánná, ha ki sem jönne onnét. Mit üzensz neki, Feri? Hogy a pénz nem boldogít? Tényleg nem boldogít, de ha nincs, az megalázó. Mert méltó a munkás a maga bérére, és Rozál néni gürcölt egész életében. Mit üzensz Kóres Miklósnénak, kinek halálos beteg gyerekét abban a kórházban ápolják, amit a kormányod nem tart fejlesztendőnek? Mit üzensz a daganatos fiatalasszonynak, aki négy gyereket nevel, és harmadfél hónapja vár kezelésre? Tudod-e, hogy Európa-szerte Magyarországon hal meg a legtöbb középkorú ember, hogy élen járunk a szív- és érrendszeri betegségekben, hogy nálunk leggyakoribb az infarktus, hogy ráknagyhatalom vagyunk, hogy a mi népünk a legdepressziósabb a világon, hogy sok köztünk az öngyilkos és az alkoholista, és a fiataljaink öt százaléka drogfüggő? Minél betegebbek vagyunk, annál rosszabb és drágább az ellátás, Feri. És még rosszabb és drágább lesz – a reformnak nevezett tömeggyilkosság miatt, amire készülsz. Mit üzensz azok családtagjainak, akiket meg lehetett volna menteni, ha időben, kellő színvonalú orvosi ellátásban részesülnek? Elmeséled nekik, hogy milyen lesz a kormányzati luxusnegyed? Emberekről beszélek, százezrekről, Feri. Sőt, milliókról. Nekünk ezek a milliók fontosak. Neked meg a milliárdjaid (kiegészítőkkel). Ha Magyarországnak is volna blogja, megírhatná, hogy sajnál téged, Feri. Tényleg beteg vagy. Bújj csak el. Jobbulást kívánunk neked; jobbulj meg. Addig azonban maradj az ágyban, ne menj dolgozni, kerüld az embereket. Borzasztó, hogy folyton a kezük felé nyúlkálsz. Fertőz a kézfogásod, Feri…

(Magyar Nemzet, 2006. december 1.)