Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Susanne Bastaroli Ausztria „megmenti„ a tilalmat című cikkében ismerteti a génmanipulált növények engedélyezéséről folytatott uniós vita helyzetét. Géntechnikailag manipulált kukoricát a jövőben sem szabad Ausztriába beszállítani. Hosszú birkózás után az európai környezetvédelmi miniszterek hétfőn másodszor is visszadobták a brüsszeli bizottság kísérletét, melyben szerették volna a tilalmat feloldatni. Már 2005 júniusában történtek erre vonatkozó kísérletek, bár most a kiindulási helyzet sokkal nehezebb volt, mert az unión belül több országban termesztenek génkezelt kukoricát.
Már a génháború első brüsszeli csatanapján Ausztria jelentős részgyőzelmet aratott: az uniós környezetvédelmi miniszterek többsége elvetette a bizottság javaslatát, mely feloldotta volna két genetikailag manipulált kukoricafajta (MON810 az amerikai Monsantótól, valamint a német Bayer cég T25-ös jelűjét) ausztriai beviteli tilalmát. Döntő volt Spanyolország és Németország álláspontváltása, miszerint hosszabb vonakodás után Bécs mögé álltak. Főként Berlinnek voltak fenntartásai, mivel a kormányzó kereszténydemokraták nem állnak ellenségesen a géntechnológia kérdéséhez.
Spanyolország időközben az unión belül a legnagyobb génkezelt kukorica-előállító. A szavazási győzelem ellenére hosszú ideig a kérdés nem számított lefutottnak, hiszen Franciaország fenntartásait hangoztatta az osztrák importtilalmat alátámasztani hivatott tudományos érveléssel szemben. Bécs úgy érvel, hogy a lehetséges környezetvédelmi kockázatokat még
kielégítően nem vizsgálták meg. A bizottság ezzel szemben az EU élelmiszer-ügynökség az EFSA vizsgálataira utal, mely mindkét fajtáról kiállította a „fenntartások nélküli” bizonyítványt. S a tiltás Brüsszel szemében a szabadpiac akadályozását jelenti.
Csak Nagy-Britannia, Csehország, Hollandia és Svédország követeli továbbra is az importtilalom feloldását. A kompromisszum lényege, hogy mindkét kukoricát, melyet eddig a régi, számos hiányosságot mutató eljárással teszteltek, most az új, jobbnak tartott eljárással is vizsgálnak.
Amennyiben ezek a vélhetően áprilisra elkészülő tesztek szintén a kukoricák „felmentésével„ végződnek, akkor elméletileg a brüsszeli bizottság az európai bíróságnál perrel kikényszerítheti az osztrák importtilalom feloldását.
Die Neue Epoche (dieneueepoche.com)
A berlini lap A németek 64 százaléka ellenzi az unió további bővítését című írásában ismertet egy hétfőn nyilvánosságra hozott összeurópai közvélemény-kutatást.
A németek majd kétharmada ellenzi az unió további bővítését. A brüsszeli bizottság megbízásából készített közvélemény-kutatás szerint csak a németek 30 százaléka támogatja újabb tagok felvételét. A közvélemény-kutatók szerint az uniós polgárok viszonylagos többsége, a megkérdezettek 46 százaléka támogatja, míg majdnem ennyien, 42 százalék ellenzi a további bővítési lépéseket. Az unió lakossági támogatottsága a tavaszi adatokhoz képest enyhén csökken, de magasabb, mint a tavaly ősszel mért adatok. A megkérdezettek 53 ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy hazájának uniós tagsága „egy jó dolog”. A legmagasabb az unió támogatottsága – 78 százalék – Írországban, míg Nagy-Britanniában mindössze 34 százalék látja hasznosnak a tagságot. Németország a maga 58 százalékos támogatottságával némileg az uniós átlag felett található.
Jóval szkeptikusabbak a németek, ha úgy teszik fel a kérdést, hogy hazájuk számára hasznos-e a tagság? Csak 49 százalék válaszol igennel, míg 41 százalék nemlegesen látja ezt a mérleget. Az unióban 54 százalék úgy látja, hogy a tagság haszna meghaladja a negatív következményeket. A leglelkesebb Európa-igenlőek e kategóriában is az írek. Ezzel szemben a magyarok, a svédek és a britek relatív többsége szerint hazájuk nem profitál az uniós tagságból.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Regina Mönch Utánpótlás terroristák című cikkében foglalkozik a német iskolaudvarok mindennapjaival. Két fiú összeverekedett egy berlin-neuköllni iskola udvarában. Az egyik német, s ebben az iskolában a tanulók alig negyedét kitevő kisebbség, aki védekezik. Nem akarja odaadni a mobiltelefonját. A másik, egy arab fiatal, aki végül telefonnal együtt megszerezte társa hallgatói igazolványát is. Az arab fiatalt, aki már gyermekkorában kezdte bűnözői karrierjét, otthonról is elzavarták, mert a szülei és a rokonai sem bírtak vele. Ráadásul az ő nevelési módszereik nem azonosak azzal, amit szociálterapeuták és liberális pedagógusok ajánlani szoktak. S az egyik este a kis rabló megjelent az áldozata ajtajában, és szállást követelt magának, hiszen úgy gondolta, az általa „lehúzott„ gyermek családja okozta az ő hajléktalanságát. Az áldozat családja ismét segítséget kér, megértést és együttérzést kapott, de valójában képtelenek segíteni rajta, ezért továbbra is félelemben él Berlinben. A rabló tovább veri az áldozatát, sőt már zsarolja is. Az áldozat elmondja a tanárainak, az értesíti a rendőrséget, akik letartóztatják a zsarolót a pénz átadásakor. Csattan a bilincs. A letartóztatott két óra múlva ismét ott áll az iskolaudvaron. Most már ő a hős, aki bármit megtehet, bárkit kicsinálhat, mert még nincs 14 éves, így nem büntethető. A tanárok előtt figyelmezteti az áldozatot, a jövő héten már 100 euró a védelmi pénz. A megzsarolt, megvert, megfélemlített diák is alig 14. Ő azóta nem jár abba az iskolába, mely képtelen megvédeni, annak ellenére, hogy a rendőrség az elkövetőt rendszeresen letartóztatja. Ugyanazzal az eredménnyel, bilincs, jegyzőkönyv, iskolaudvar. Az áldozat édesanyja végül feladja, és fiával elköltözik a környékről, mert még az utcán is üldözik őket.
Azért nincs szolidaritás a diákok között, mert az „áldozat” az a lehető legrosszabb bélyeg, ami a felnövekvőkkel ezekben a negyedekben történhet. Akire ezt a bélyeget rásütik, az ott elveszett, ahol a fizikai erő, az állítólagos becsület és egy klánhoz, egy erősködő klikkhez vagy éppen egy etnikumhoz tartozás a döntő.
Arra, amit fordított helyzetben rasszista diszkriminációnak neveznének, arra nincs statisztikai rubrika a fiatalok erőszakcselekményeit felmérő statisztikákban. Két berlini fiatalkorúakkal foglalkozó bíró beszélt erről a jelenségről, a közelmúltban egy interjúban, a jelenséget egyszerűen „leplezetlen németellenességnek„ nevezték. Ehhez jön a bevándorló diákok antiszemitizmusa. Hiszen az arab vagy török iskolások viszonylag ritkán találkoznak zsidó iskolatársakkal. Néhány éve különleges adatlapokat készítenek a fiatal visszaeső bűnözőkről, akik brutális bűncselekményei nemcsak döbbenetes tempóban szaporodnak, de már gyermekkorukban elkezdődnek, és különleges kegyetlenségről tanúskodnak. Egy külön államügyész foglalkozik az ügyekkel szorosan együttműködve a rendőrséggel és a gyámhatósággal. Nem mindenkinek tetszenek Reusch főügyész
statisztikái. A visszaeső berlini gyermek bűnözők nyolcvan százaléka bevándorló családokból származik. Arab, kurd és vélhetően libanoni fiatalok alkotják a bűnözésen belül a legfeltűnőbb csoportot, s nem csak a lakossági arányukat messze meghaladó számuk miatt. Ők gyakran kétszáz fős klánokból érkeznek, a gyermeknevelésüket mi egyszerűen emberkínzásnak nevezzük.
Az iskolák alig tehetnek valamit, hogy megállítsák a brutális összecsapásokat: levelet írhatnak a szülőknek, ha azok tudnak olvasni. Ha nem, akkor egy tolmácsot kell fogadniuk, ami nincs benne az iskola költségvetésében), s behivathatják őket egy bizalmas beszélgetésre. Ami azonban ritkán segít. Végül felfüggeszthetik a diákot. Ami aligha hatja meg azt, akinek az utca a csatatér. Végül kitilthatják az iskolából. Ha az elkövető iskolaköteles, akkor iskoláról iskolára vándorol, ami szintén aligha segít a bűnözői karrierjének megfékezésében, szociálterapeuták, ifjúsági pszichológusok és kötelező erőszakellenes tréningek ellenére.
origo.hu
Új szóviője lett a Fidesz-frakciónak: Ibolya Csenge Gabriella
