Sírnak a Négyszögletű Kerek Erdő tündérei és a pomogácsok

A Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójától a művészparcelláig ma délután több százan kísérték utolsó útjára Lázár Ervin Kossuth- és József Attila- díjas írót, minden idők egyik legnagyobb magyar mesemondóját.

2007. 01. 10. 17:55
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az alkotótársak nevében Kalász Márton író, költő, a Magyar Írószövetség elnöke és egyik legjobb barátja, Csukás István, a másik nagy magyar mesélő, a színésztársadalom nevében Kézdy György búcsúztatta. A temetésen jelen volt Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, valamint Deutsch Tamás és Kövér László.

A mesehősök sem szeretik a magányt

Még a Négyszögletű Kerek Erdő tündérei, Maminti, Vacskamati, a mirgő-morgós, de alapjában véve aranyszívű vén oroszlán, Bruckner Szigfrid, a mulatságosan, kedvesen fennkölt csodaparipa, Ló Szerafin, de még a Kisfejű-Nagyfejű Zodonbordon és a pomogácsok is siratják teremtőjüket, a mesebűvölő, lírafakasztó írót, a kicsinyek és a gyermeklelkű, nyitott felnőttek kedvencét, Lázár Ervint. Amikor titkáról faggattam, elmosolyodott és bevallotta: szüleitől, szülőfaluja, Rácegrespuszta ösztönös nagy elbeszélőitől, törökbúzahántások, jóízű esti szomszédolások, „faluzások„ mesélő öreg nénikéitől, figurás kedvű bácsikáitól tanulta meg azt, hogy az emberek számára semmi sem fontosabb a mesénél.

Hiszen a Biblia is kimondja: kezdetben vala az Ige. És még azt is: nem csak kenyérrel él az ember. Lázár Ervin csillagos ötösre sajátította el a fabulálás tudományát. Hajlékony, költői, a groteszk felhangokra is fogékony, briliáns nyelvezetével elvarázsolta olvasóit. Mesélt ő a felnőtteknek szánt elbeszéléseiben is. Buddha szomorú: vallja az egyik novelláskötet címével. És talán soha ennyire nem volt szomorú az isteni bölcsesség, az egyetemesség jelképalakja, mint a huszadik és az első évtizedében járó huszonegyedik században. Szomorúak a gondolkodó értelmiségiek, mert érzik, soha ennyire nem jártunk távol Istentől, soha ennyire nem bántunk tiszteletlenül a természettel és embertársainkkal, mint itt és most. Szomorúak az Egy lapát szén Nellikének című Lázár Ervin elbeszéléskötet munkáshősei, mert szinte mindenkiből kihalt a szolidaritás, a részvét és a szeretet. És szomorúak Csillagmajor múltbeli félig valóságos, félig mesebeli paraszthősei is.

Hiába üzentek a mai embernek: kerüljétek a háborúkat, kerüljétek az öldöklést és a veszekedést, a mai emberek ugyanolyan kegyetlenek, mint a tündéri majorság békére vágyó lakóit sanyargató egyenruhások, a gyilkos ávósok, a padlásaikat tisztára söprő, kifosztó agitátorok. Lázár Ervin azért teremtette meg öntörvényű mesevilágát, a Kisfiú és az oroszlánok, a Négyszögletű Kerek Erdő, a Gyere haza, Mikkamakka tündérbirodalmát és annak csodálatos lakóit, hogy vigaszt adjon a felnőtteknek és zsinórmértéket adjon a gyerekeknek.

Lázár Ervin a 2002 után visszatérő diktatúránál, a bennünket naponta sokkoló szörnyűségeknél is elszomorítóbbnak tartja, hogy a gyerekek elfordulnak a meséktől. Utolsó, hetvenedik születésnapján folytatott beszélgetésünk alkalmából megszólaltatta eme legfőbb aggodalmát. A mesét a csillogó szemmel figyelő gyerekek éltetik, de ha a tündérvilágtól elhódítja őket a rémségek, a valóságshow-k, a fantáziátlanság megannyi pokolfekete és posványszürke démona, akkor nemcsak felnőtt novellákban búslakodó Buddha, hanem Mikkamakka, Vacskamati, Maminti, Dömdödöm, Bruckner Szigfrid, Ló Szerafin, Aromó de még a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon is elkezdi lógatni a fejét. Mert a mesehősök sem szeretik a magányt.

Lázár Ervin, Kossuth-, József Attila díjas író, minden idők egyik legnagyobb mesélője, Pósa Lajos, Benedek Elek, Gaál Mózes méltó utódja, remekbe szabott elbeszélések, kisregények, halhatatlan mesék forrása őszintén reménykedett abban, hogy ennyi szörnyűség után már csak a fölemelkedés következhet Magyarország és az emberiség számára. Talán éppen azért, mert – ahogy nem egyszer nyilatkozta – szinte minden korban elmodtuk ugyanezt. Amióta a világ világ, az emberiség mindig is az apokalipszis vészharangját kongatta. És mégis itt vagyunk. Mint hívő, katolikus ember tudta, hogy életünk nem ér véget ezen a földön. Ez a hit könnyítette meg számára a hosszú betegség embertelen fájdalmát is, karácsony előtt bekövetkezett haláláig. Kívánjuk neki: legyen boldog odaát, Isten birodalmában, keresztény hite szerint.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.