Pilhál György: Vizitdíj. Azért kell fizetnem, amiért munkáséveim során egy talicskányi pénzt elvett tőlem a társadalombiztosítás, közben meg rajtam kacagott a tudományos szocializmus? Megnéz a doktor, megkér, sóhajtsak néhány nagyot, megkocogtatja a hátamat, megkérdi, hány cigit szívok naponta, mennyit iszom, aztán meg elkéri a neki járó háromszáz forintot. (Erről persze számlát kell adnia, dokumentáció, pecsét, szignó, miegyéb – neki sem könnyű.) Közben odakint, a váróban visszaadja lelkét a teremtőnek egy infarktusos ember, egy másik meg ambulánsan elvérzik. Nehéz időket élünk. A vizitdíjon persze el lehet viccelődni egy darabig, de nem érdemes. Nagyvizit napját írjuk, készítsünk elő aprópénzt, közelítsünk a perselyhez, háromszázat kell fizetnünk. Ettől persze nem biztos, hogy meggyógyulunk, de egyébként megnézhetjük magunkat.
(Magyar Nemzet, 2007. február 15.)
orbán viktor
A családokra és a munkára épül az ország + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!