A bizottsági felmérés szerint a nők hátrányos megkülönböztetése a fizetések tekintetében az életkor előrehaladtával fokozatosan növekszik, és a versenyszférában nagyobb, mint a közszférában. Az egyedülálló nők inkább számíthatnak méltányos elbánásra, mint a férjezettek. A fizetési szakadék az elmúlt évtized során annak ellenére sem szűkült, hogy a nők képzettebbé váltak, kevesebb gyerekük van, és karrierjüket a korábbinál rövidebb időszakokra szakítják csak meg. Az unióban 2000 óta keletkezett 8 millió új állásból 6 milliót nők töltöttek be, és ma már az egyetemekről kikerülők 59 százaléka nő. A foglalkoztatási ráta a nők körében 2000 óta 2,7 százalékponttal nőtt, miközben a férfiaknál csak 0,1 százalékponttal. Igaz, a 15 és 64 év közötti korosztályt tekintve még mindig sokkal nagyobb arányban vállalnak munkát a férfiak: 2006 második negyedében 71,5 százalékuk dolgozott, míg a nőknek csak 57,1 százaléka. A munkanélküliségi ráta 2007 januárjában csak Ír-, Lettországban, Litvániában, Romániában és Nagy-Britanniában nem volt magasabb a nők, mint a férfiak körében.
A nők foglalkoztatására jellemző, hogy a férfiaknál sokkal nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben és ideiglenes jelleggel. Hatalmasak viszont az eltérések: míg Bulgáriában a nők körében is csak 2,7 százalék a részmunkaidős foglalkoztatottak aránya, addig Hollandiában 74,7 százalék (szemben a férfiak 23,2 százalékos arányával). Ideiglenes jelleggel 2006 második negyedében Romániában a női munkavállalók 1,8 százaléka dolgozott, Spanyolországban viszont több mint 37 százalékuk.
A fizetési különbségeket a bizottság elsősorban a foglalkozási szegregációval és a bérstruktúrával magyarázza. A nők ugyanis többnyire más, alacsonyabb bérű területeken dolgoznak, mint a férfiak. Megfigyelhető, hogy ahol a bérskála kevésbé széles, ott a nők hátránya is kisebb. Csakhogy a jelenlegi trendek nem ebbe az irányba mutatnak. Miután a béreket egyre inkább helyi vagy vállalati szinten állapítják meg, a jövőben inkább a cégek és az iparágak, illetve ezzel együtt a nemek közti fizetési különbségek növekedésére lehet számítani. A nők tehát az árral szemben úsznak: miközben képzettségük és foglalkoztatási helyzetük javul, a munkaerőpiac az egyre nagyobb bérkülönbségek és a kollektív alkuk révén megállapított fizetések és fizetési elemek visszaszorulásának irányába fejlődik. Így a férfiak és nők fizetése közötti szakadék többé-kevésbé állandó marad.
Az uniós tagállamok meglehetősen színes képet mutatnak a különbségek mérséklését célzó politikájuk tekintetében. Némelyek az egyenlő fizetést megkövetelő törvényeik hatékonyságát igyekszenek javítani, a hatékonyabb fellépés azonban új jogszabályok megalkotását is maga után vonhatja. Kötelezővé tehetik például a munkáltatók számára, hogy indokolják meg a fizetési eltéréseket, és alkalmazzanak átlátható és érthető javadalmazási rendszereket. A legtöbb ország ugyanakkor nem szívesen szól bele a bérmegállapítási mechanizmusokba.
A bizottság javasolja a szülői szabadság rendszerének átalakítását is, hogy azt az apák és az anyák egyenlő arányban oszthassák fel egymás között. A brüsszeli szakértők szerint közelebb vihet a megoldáshoz, ha a fiatal lányokat a foglalkozások szélesebb köréből való választásra ösztönzik.
(Világgazdaság)
Colossal Biosciences
Elpusztult a kutyája? Csinálnak egy másolatot!
