Háborúra készül Európa

Az ukrajnai orosz invázió után Németország történelmi fordulatot hirdetett biztonság- és védelempolitikájában. A „fordulópont” jegyében Berlin átalakítja katonai és stratégiai struktúráit, növeli a védelmi kiadásokat, és aktívabb szerepre törekszik Európában.

Német katonák bakancsban Fotó: Sebastian Kahnert Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP

A Németország által tervezett folyamat azonban lassú és korántsem független. Berlin biztonságpolitikája ma is szorosan beágyazódik szövetségi rendszereibe, mindenekelőtt a NATO-ba és az Európai Unióba, írja a Tagesschau.

Boris Pistorius német védelmi miniszter beszédet mond a német fegyveres erők Bundeswehr Innovációs Központjának látogatása során a bajorországi Erdingben, 2026. február 2-án (Fotó: AFP/Michaela Stache)

Történelmi örökség: a korlátozott szuverenitás logikája

A második világháború után létrejött nyugatnémet állam számára nem cél volt az önálló katonai nagyhatalmi státus. Az európai szomszédok – különösen Franciaország és Lengyelország – tartós bizalmatlansággal figyelték a német haderőfejlesztést.

A kontinens politikai emlékezete máig él: egy katonailag teljesen autonóm Németország gondolata sok helyen aggodalmat kelt.

Erre mutatott rá Jana Puglierin politológus is, a European Council on Foreign Relations berlini irodájának vezetője. Szerinte Németország mozgástere eleve korlátozott: katonai erejét csak nemzetközi struktúrákba ágyazva tudja legitim módon növelni.

Olaf Scholz korábbi német kancellár Jana Puglierinnel, a Bundestag kutatási asszisztensével beszélget egy kétnapos Bundeswehr-konferencia végén (Fotó: dpa Picture-Alliance/AFP/Christophe Gateau)

Repedések a transzatlanti szövetségben

A német biztonságpolitika sarokköve évtizedeken át az Egyesült Államokkal fenntartott szoros kapcsolat volt. Az utóbbi években azonban a transzatlanti viszony megingott. Donald Trump amerikai elnök többször megkérdőjelezte a szövetségi kötelezettségek automatikus érvényességét, ami Európában komoly bizonytalanságot okozott.

Trump retorikája világossá tette: Németország – és általában Európa – erősen függ az amerikai katonai képességektől.

A Bundeswehr számos kulcsfontosságú eszköze amerikai gyártmány, a hírszerzési információk és felderítési technológiák jelentős része szintén az Egyesült Államokból érkezik. Berlin önállóan jelenleg nem lenne képes maradéktalanul teljesíteni minden NATO-kötelezettségét.

A német belpolitikában is megjelent az igény a nagyobb stratégiai autonómiára. A Zöldek új transzatlanti stratégia kidolgozását sürgették, amely erősítené Németország és az EU függetlenségét a védelem, a gazdaság, az energia és a technológia területén. A kormány azonban kitart a nemzeti biztonsági stratégia mellett, amelyben továbbra is központi elem a transzatlanti kapcsolat.

A vita lényege: vajon Németország érdeke az amerikai függés csökkentése, vagy a meglévő szövetségi keretek megerősítése? A jelenlegi irány inkább az utóbbit tükrözi.

Boris Pistorius (SPD) német szövetségi védelmi miniszter katonák között  (Fotó: DPA Picture-Alliance/AFP/Fabian Sommer)

Atomernyő: tudatos függőség

Különösen érzékeny kérdés a nukleáris elrettentés. Az újraegyesítés után életbe lépett szerződés kimondja: Németország nem rendelkezhet saját atomfegyverrel. A védelmet a NATO nukleáris ernyője biztosítja, amelynek gerincét amerikai atomfegyverek adják.

A transzatlanti viszony feszültségei miatt felmerült egy európai nukleáris védelmi rendszer gondolata is, francia és brit részvétellel. 

A tárgyalások korai szakaszban járnak, és rendkívül érzékenyek. Az elrettentés hitelessége ugyanis azon múlik, hogy a potenciális ellenfél – elsősorban Oroszország – elhiszi-e: egy támadás esetén valóban bekövetkezne a válaszcsapás.

Vezető szerep Európában?

A 2022-es „Zeitenwende”-beszéd (Fordulópont) – amelyet még Olaf Scholz kancellár mondott el – valós fordulópontot jelentett a német védelempolitikában. A védelmi költségvetés jelentősen nőtt, a Bundeswehr modernizációja felgyorsult. Azóta Berlin egyre inkább kulcsszereplőként tekint magára az európai biztonsági architektúrában.

A kérdés azonban nem csupán a pénz vagy a haditechnika. Németország akkor válhat valódi vezetővé, ha ehhez megkapja európai partnerei bizalmát. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha katonai erejét továbbra is multilaterális keretek között, a NATO és az EU struktúráiba ágyazva gyakorolja.

A jövő valószínűleg nem az önálló német katonai hatalomról, hanem egy erősebb, de továbbra is beágyazott Németországról szól majd: kulcsszereplőként egy olyan Európában, ahol a biztonság többé nem adottság, hanem folyamatos stratégiai döntések eredménye.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: dpa Picture-Alliance/AFP/Sebastian Kahnert)