Eltemették Méhes Györgyöt + Képriport

Ma kora délután eltemették Méhes György Erdélyországban született, Budapesten elhunyt magyar írót a Farkasréti temetőben, a református egyház szertartása szerint. Az író a nyolcvanas-kilencvenes években kiváló regényekben örökítette meg az erdélyi magyar élet kálváriáját.

A Farkasréti temető Makovecz ravatalozójából hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára Méhes György Kossuth-díjas erdélyi magyar írót. A temetésen jelen volt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és felesége, Lévai Anikó. Atlantisz harangoz a mélyből – idézte fel gyászbeszédében Reményik Sándor gondolatát Tőkés László nagyváradi, királyhágó-melléki református püspök. A második világháború előtti írónemzedék utolsó nagy alkotóját Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, Kányádi Sándor és Szőcs Géza költő, Bogyay Katalin államtitkár búcsúztatták.

Ünneplés és tiltás határán

– Szerintem azért fogok a mennyországba kerülni, mert annyiszor megnevettettem az embereket – mondotta Méhes György 2002-ben, néhány hónappal a Kossuth-díj átvétele után feleségének és barátainak az akkori ünnepi könyvhéten. Méhes György – polgári nevén Nagy Elek idén április tizedikén hagyta el a földi világot. Az író az ötvenes években írta meg halhatatlan meseregényeit, a Világhíres Miklóst, a Virágvarázslót, a Gyöngyharmat Palkót és a Szikra Ferkót, utóbbiban az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak állított emléket. A hatvanas-hetvenes években az erdélyi magyar irodalom egyik legnépszerűbb, ünneplés és tiltás határán egyensúlyozó írója volt. A nyolcvanas-kilencvenes években kiváló regényekben örökítette meg a huszadik századi, erdélyi magyar élet kálváriáját. Az író 2002. március 15-én vette át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől a Kossuth-díjat. Addig Kolozsváron élt, a Kossuth-díj átvétele után gyermekei, Sárkány-Nagy Erzsébet és ifjabb Nagy Elek rábeszélésére átköltözött Budára.

A Kossuth-díjtól élete végéig meg volt hatva, meglepetés és öröm volt, hiszen magyaroktól, az anyaországban kapta. Csoóri Sándor akkor azzal gratulált, hogy már húsz évvel ezelőtt megérdemelte volna. Egészsége komolyan megrokkant néhány évvel ezelőtt, felesége halála után, de a prózaíró legfőbb munkaeszköze, az emlékezete haláláig teljes fényében működött.