Önbecsapásra épül az államháztartás rendszere

Megérett a reformra a közpénzügyi rendszer: az államháztartási törvény túlszabályozott, a parlament elé vitt számtenger átláthatatlan, a döntések megalapozásához nem készülnek hatástanulmányok, az ellenőrzés csak a szabályszerűséget vizsgálja, teljesítménykontroll nincs – hangzott el kedden, a Magyar Közgazdasági Társaság vitáján.

Akar László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója szerint erősebben érvényesíteni kellene a költségvetési korlátokat. Mint elmondta, pártolná az Egyesült Államok Kongresszusi Hivatalának – amely minden törvényjavaslat költségvetési hatását megvizsgálja – magyarosítását. Az elsődleges egyenleg legyen pozitív, s ha az államadósság, államháztartási hiány fél százalékponttal elmozdul az elfogadotthoz képest, legyen pótköltségvetési kötelezettség.

Olyan szabályrendszerre van szükség, amiben a túlköltésnek következményei vannak – mondta. A költségvetésnek nem szervezetek, hanem programok között kellene allokálnia, s az átcsoportosítási lehetőséget korlátozni kellene.

Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) Fejlesztési és Módszertani Intézetének főigazgató-helyettese szerint a közpénzügyek helyzete a magyar gazdaság fejlődésének kerékkötője lett. A jelenlegi közpénzügyi szabályrendszer elavult, nem segíti a tisztánlátást és a gazdasági szereplők gazdálkodását, az ÁSZ már többször kérte, hogy átfogó korszerűsítésre kerüljön sor – mondta. Úgy vélekedett, elvi alapokra kellene helyezni a közpénzügyi szabályozást is. Átláthatóságra, megfelelő információs rendszerre van szükség – hangsúlyozta. Ezt egy tréfával is illusztrálta. A vendég kérdésére, miért drágább három tükörtojás, mint három tojásból készült rántotta, a vendéglős válasza: mert az előbbit meg lehet számolni. Ez jellemző az egész államháztartási rendszerre, az egész önbecsapásra épül – tette hozzá.

László Csaba volt pénzügyminiszter, a KPMG partnere szerint minden szabályozásnak akkor van értelme, ha hiteles és betartható. Úgy vélte, érdemes volna a költségvetési tervezés mellett megfontolni a kontrollmechanizmus megteremtését, ami a pártoktól független. Úgy vélekedett, abban, hogy mire költi az állam az adózók pénzét, még mindig fellelhető egyfajta transzparencia deficit, amiért az újságírók is felelősek, mert nem mennek utána az információknak. László szerint érdemes volna növelni a teljesítményhez kötött finanszírozás arányát. Az intézményi gazdálkodást célszerű volna az üzleti szférához közelíteni és nagyobb szabadságot adni érdemi külső kontroll és felelősség mellett.

(MTI)