Putyin marad 2008 után is az erős ember Moszkvában

Az utódlási projekt jegyében telik az idei év Oroszországban, a decemberi parlamenti választások azonban csupán bemelegítésként szolgálnak a 2008-as tavaszi váltáshoz. Mivel Vlagyimir Putyin szinte biztosan nem indul, az utódlási folyamat tétje a Kreml körüli hatalmi egyensúly megtartása, állapítja meg az Oroszországról készített jelentés, amelyet a Krynicai Gazdasági Fórum szervezésében Bécsben zajló 3. EU-Oroszország konferencia vasárnapi megnyitóján ismertettek.

2007. 04. 22. 18:36
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tanulmányt (www.forum-ekonomiczne.pl) összeállító elemzők azt prognosztizálják, hogy Oroszország következő elnöke legfeljebb egy ciklust tölt majd ki, s meglehetősen gyenge, könnyű súlyú politikai figura lesz. Ez megfelelő biztosítékot jelent Putyin számára ahhoz, hogy kényszerű távozása után is az orosz politikai élet legbefolyásosabb szereplője maradjon. Eme elképzelés jegyében az utód nem mindent elsöprő, hatalmas győzelem, hanem minden bizonnyal kétfordulós, szoros verseny után foglalja el helyét a Kremlben.

A két jelenleg legesélyesebbnek látszó jelölt, Dmitrij Medvegyev és Szergej Ivanov így valószínűleg valódi megmérettetésben döntheti majd el, melyikük lesz a befutó.
Putyin számára ugyanakkor a legfőbb problémát az jelenti, hogy megőrizze az eliten belüli egyensúlyt, megelőzve, hogy nyíltan ütközzenek a két Kreml körüli erőcsoport, az egyaránt Szentpétervárhoz kötődő „szilovikok” és liberálisok érdekei. Ez nem is olyan egyszerű feladat – jegyzik meg a jelentés készítői –, hiszen mindkét csoport attól fél, hogy Putyin távozásával felborul a jelenlegi status quo, és a győztes mindent vihet. Mint hozzáteszik, bizonyos mértékben megmaradt az orosz rendszer kettős jellege, s az ország mindinkább emlékeztet a címerben lévő, két irányba néző kétfejű sasra. Az elemzők kifejtik, hogy a jövőről szőtt kétfajta elképzelést az elnök környezetében, tehát a nómenklatúrán belül lévő, már említett két befolyásos, vízszintes tagozódású erőcsoport jeleníti meg. A „szilovikok” és a liberálisok taktikai kérdésekben egyre gyakrabban ütköznek, stratégiai szempontból azonban egy csapatot alkotnak s összeköti őket a jelenleg fő célként kitűzött 2008-as győzelem.

Ezzel együtt láthatóan felerősödött az eliten belüli lobbik versenye, új frakciók formálódtak, s ez a fragmentáció már a nyilvános térben is megjelent azzal, hogy az Egységes Oroszország mellett egy másik hatalmi párt, az Igazságos Oroszország is porondra lépett. A szakértők arra számítanak, hogy a nómenklatúrán belüli konkurenciaharc mind nyíltabb jelleget ölt, és egyre többször lép ki a kulisszák mögül. Egyes elemzők szerint az sem kizárt, hogy szükség esetén a Kreml egy semleges, kompromisszumos jelöltet dob be az utódlási versenybe. Ilyen elképzelésektől vezérelve lett 2004-ben kormányfő Mihail Fradkov, s egy technikai utód kijelölése esetén továbbra is Putyin maradhat a döntőbíró a két fő erő között.

A jelentés készítői általában egy kompromisszumos és egy konfliktusos forgatókönyvet vázolnak fel, az előbbinek, a viszonylag csendes, belső ütközésektől mentes elnökváltást tartva valószínűbbnek. Mindez nem zárja ki – teszik hozzá –, hogy idén már csak a választások miatt is növekszik a politikai feszültség. E hangulatot csak fokozhatja a radikális ellenzék és bizonyos külföldi körök, akik az országon belüli helyzet destabilizálására törekednek.

A „narancsos” forgatókönyvek megvalósítására azonban a minimálisnál is kevesebb az esély. Már csak azért is, mert a magas energiaáraknak és az orosz gazdaság teljesítményének köszönhetően az országban egyáltalán nincs protesthangulat. A dollárhoz képest az elmúlt időszakban is tovább erősödött a rubel, az ipari termelés növekedése 6-7 százalékos, az infláció 10 százalék alatt maradt, s az országban minden eddigit felülmúló hitelfelvételi és fogyasztási bumm tapasztalható. Közben folyamatosan nőnek, bizonyos szférákban megduplázódtak a bérek, amelyhez járul, hogy a szociális értelemben érzékeny reformokat a hatalom elhalasztotta, s a modernizáció szót tavaly már szinte kitörölték a hatalom szótárából. A nagy reformok elodázása középtávon, különösen az energiaárak esése esetén ugyan visszaüthet, egyelőre azonban egyértelműen a szociális stabilitást erősíti.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.