Pilhál György: Már látni az ősz elejét a kertben. A hajnalt parányi köd borítja, a kakas egy kicsit később kukorékol, mint szokott, a szomszéd cseresznyefájáról meg már leestek az első fáradt levelek. Én is duplán öltözöm, amikor hajnali fél hat tájban kiballagok az újságért a levélszekrényhez. A két kutya mindenesetre velem tart a hosszú szolgalmi úton (ez benne van a munkaköri leírásukban). Azért még mindig szép tud lenni egy ilyen reggel is, kicsit megcsíp, megszipogtat – de életre kelt. Én ilyenkor legelőször állatokat etetek, esti romokat takarítok, aztán jöhet a kávé (utána a snapsz), kis cirógatás a két elvetemült kutyának – Júlia magyar vizsla, Hannibál maroknyi foxi –, ha meg éppen arra járnak a központi macskák (ketten vannak), őket is megsimogatom.
(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 18.)
