A nagy gabonabiznisz

Az elmúlt években nagyjából harmincmilliárd forintnyi uniós támogatást fordított Magyarország az intervenciós raktárak kiépítésére. Októberben kiderült: a raktárakból 250 ezer tonna gabona hiányzik, a tárca 26 raktározó ellen kezdeményezett eljárást több mint ötmilliárd forint értékben. Járvás István (Fidesz), aki két éve ostromolja a beruházásokkal kapcsolatos észrevételeivel és kérdéseivel a minisztériumot, úgy véli: most már kimondható, a nagy „raktárépítési boom” jó és biztos pénzt hozott a tárca klientúrájának, és súlyosan megkárosította az agrártársadalmat.

– Tudni kell, hogy az uniós intervenciós raktározás tarifája több mint kétszerese a hazai átlagnak. Tehát aki több százezer tonnás kapacitásra tud szert tenni, annak biztosan és hamar megtérül a beruházásra fordított pénze, különösen úgy, hogy az AVOP révén 40 százalékot az unió fedez. És különösen úgy, hogy az állam gondoskodik arról, hogy a raktár tele legyen – mutatott rá a politikus. Az állam pedig mindent megtett a „megák” jólétéért: ahogy az EU megkezdte az intervenciós készletek kiszállítását, úgy ürítették ki a kis raktárakat, és töltötték fel a megaraktárakat. Csakhogy az áttárolási díjat a magyar állam fedezte – közpénzből. Hogy kinek volt ez üzlet? A kisebb tárolóknak és a magyar államnak biztosan nem.

Az intervenciós gabona tárolására négyféle – A, B, C és D típusú – szerződést kötött a szaktárca felügyelete alá tartozó Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. Ezek közül a D típusú volt a legelőnyösebb. Ez négy évig garantálja: bármi történik – ha el is viszik a gabonát közben –, legalábbis a készenléti díj jár. Ez ugyan kevesebb, mint az amúgy is magas bérleti díj, de biztos pénz. Ilyen szerződést többnyire a „megákkal” kötöttek. Az adonyi raktárral például akkor, amikor maga az épületkomplexum még kész sem volt. A kisöpört kicsik általában csak addig kapták a pénzt, amíg ott volt az áru, mivel jóval előnytelenebb szerződéseket kötöttek velük. Többek között azért, mert a legkedvezőbb szerződésformára csak egy hétig lehetett bejelentkezni, nem is nagyon „reklámozták”: aki nem látta, nem lógott a neten, az lekésett. – Akinek viszont volt jó cimborája a minisztériumban, értesült a lehetőségről – vélte Járvás. Azt mondta: a nagy raktáraknak a D típusú szerződés alapján még 2008-ban is fizetjük a kiürített, az országból elszállított intervenciós gabona után is a tárolási költségeket közpénzből; szerinte az összeg a jövő évi agrárköltségvetésben árfolyamkockázatként van elbújtatva, mintegy 5 milliárd forint értékben. Szerinte a politika eleve súlyosan befolyásolta már a raktárépítésre szánt pályázati pénzek elosztását is. Ezt bizonyítja, hogy akadtak olyan „kiválasztottak”, akik öt-hat pályázatot is beadtak, és mind nyert.

Akik viszont nem voltak benne a „brancsban”, azt tapasztalták: a pályázatuk jó volt ugyan, de forráshiányra hivatkozva elutasították őket. – A helyzetet jellemzi, hogy az egyik legnagyobb támogatási összeget egy turisztikára szakosodott cég nyerte el Szolnok megyében – mutatott rá a Fidesz képviselője.

Az agrárpénzek útja

– Az is érdekes – mondta –, hogy a nagy raktárak szinte mindegyike síktároló, azaz többfunkciós. Ha nincs éppen gabona, mást is lehet ott raktározni. Adonyban például hatalmas területen 80, egyenként 3000 négyzetméteres épületet húztak fel.

– Komplett logisztikai központok épültek, jó közlekedéssel, amiket bármikor át lehet állítani a gabonatárolásról másra. És ez nem is lenne baj, csakhogy az agrárium pénzei vannak benne… A kicsik egyébként zömmel csak az úgynevezett toronysilókra nyertek pénzt. Ezek viszont csak gabonatárolásra alkalmasak. És velük kötötték meg a takarékos – azaz előnytelen – szerződéseket is – hallhattuk. Járvás összegzése szerint a „nagy magyar magtárépítési boom” egyáltalán nem nevezhető sikersztorinak, akkor sem, ha csak a minimális szakmai elvárásokat vesszük alapul. Sok kisebb síktároló építése lett volna az ésszerű, olyan elosztásban, hogy a gazdálkodók költséghatékonyan el tudják érni őket, elvégre ez a céljuk. A megamagtárakba esetenként száz kilométerről kellene szállítani a gabonát, ezek a távolságok nem hidalhatók át, főképpen aratáskor. Mindez súlyos többletköltséget jelent a gazdáknak: a pluszforrás előteremtése viszont a kicsiket sújtja leginkább. Tehát ismét egy olyan „fejlesztésről” beszélhetünk, ami a dél-amerikai típusú latifundiumok kialakítását ösztönzi, segíti a kicsik és a közepes gazdálkodók rovására.

– Az adonyi tárolót például úgy tüntették fel, mint annak a bizonyítékát, hogy milyen eredményesen lehet bevonni a külföldi tőkét a magyar agráriumba. Ezzel szemben az igazság az, hogy a nyolcvan százalékban külföldi beruházó tulajdonolta cég által megpályázott tároló létrehozásához a Magyar Fejlesztési Bank biztosította a kilencmilliárdos hitelt, az áfa finanszírozására pedig plusz 2,2 milliárd forintot kaptak a banktól az állítólag tőkeerős beruházók, amelyek között mindössze 15 százalékban képviseltetik magukat a magyarok – szögezte le Járvás. Hangsúlyozta: az a tény, hogy az intervenciós készletekből a kálón túl még negyedmillió tonna gabona eltűnt, felveti a pályázatok ügyében döntést hozók felelősségét is. Beszédes adat, hogy Nógrádban például a megyében tárolt készlet több mint 25 százaléka veszett el, Hajdú-Bihar pedig egymagában produkálta az összes, az országban intervenciósan tárolt gabona veszteségének több mint 27 százalékát, míg például Jász-Nagykun-Szolnok megyében a veszteség aránya minimális.

Valakinek biztos jó üzlet

„A raktárosnak felróható okból keletkezett veszteség a tárolás során a szükséges technológiai árukezelések elvégzésének elmulasztása miatt bekövetkezett minőségromlásból, továbbá a betárolt készlet hiányából ered” – írta válaszában a tárca a képviselőnek. Eszerint a raktárkészletek ellenőrzése finoman szólva is kívánnivalót hagyott maga után, ráadásul a pályázatok elbírálásának feltétele volt a magas uniós követelményszint teljesítése is, ám a készlet apadása miatt keletkezett hatszáz jelentés bizonyítja, e téren is hiányosságok voltak. Járvás szerint a tárca a pályázatok elbírálása során nem járt el megfelelő gondossággal. És ez a legfinomabb fogalmazás. A drasztikusabb az, hogy a szakmai szempontokat tette félre egyéb érdekek miatt. Az eredmény: az agrárium és az egész ország vesztesége. A tárca azt mondta: a veszteség mindössze 2,98 százalékos, ami a magyar viszonyokat tekintve „jó eredmény”. És valakiknek jó üzlet is lehetett – fűzhetjük hozzá.

Szarka Ágota