Pilhál György: Nem szerzett sok örömöt az ország számára a német bevonulás, szinte sejtette, ugyanúgy végezzük majd, mint a már biztos vesztesnek számító szövetséges. A fontosabb posztokra pillanatok alatt németbarát politikusok kerültek, a miniszterelnöki megbízatást a nehéz helyzetben lévő Horthy Miklós kénytelen volt a Hitler mamelukjaként ismert Sztójay Dömére bízni. A korlátok közé szorított kormányzó igyekezete ellenére megkezdődött a zsidóság jogfosztása, majd deportálása. Felbukkant a későbbi nemzetvezető, Szálasi Ferenc is… (Kiállásában, stílusában, repertoárjában hasonlított egy mai „nemzetvezetőhöz” …) Egy újkori Mohács kezdete volt ez a március tizenkilencedike. Ettől a naptól kezdve biztosan lehetett tudni, milyen vég vár a magyarságra. Már a vak is láthatta, hogy nincs remény, a távolabbra látók talán a közelgő gulágsorsot is megsejtették. Nekik lett igazuk. A rövidre szabott magyar függetlenségnek ezen a napon volt igazán vége. Ez volt a vég kezdete…
(Magyar Nemzet, 2008. március 19.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!