Taxner-Tóth Ernõ: Abban az állami vagyonban, amelyet leltár szerint Németh Miklós soha nem adott – így az Antall-kormány sem vehetett – át, a vállalatok, gazdaságok, ingatlanok sokasága volt a MÁV-nál is rosszabb állapotban, működött régen elavult műszaki színvonalon, igen alacsony hatékonysággal. A folyamatosan ígért „modernizáció” Rákosi és Kádár korában nem csökkentette, hanem – az egykor világszínvonalú MÁV erre jó példa – jelentősen növelte elmaradásunkat a fejlett országoktól. A minden területen érvényesülő hazugság a kortársban óhatatlan kételyeket támaszt a hivatalos adatokra és számításokra vonatkozóan. (A 2002-ben hatalomra jutott Medgyessy-kormány egyik első dolga a Központi Statisztikai Hivatal elnökének az eltávolítása volt.) Az ÁSZ ellenőrzései ma is rendszeresen állapítanak meg azonosíthatatlan költségvetési tételeket – minden következmény nélkül. A nyolcvanas évek vicce alighanem sokoldalú megfigyeléseket fejez ki: A kapitány leszól a gépházba: – „Mennyi?” – „Nyolcvan” – felel a gépész. – „Mi nyolcvan?” – kérdezi a kapitány. – „Mi mennyi?” – szól vissza a gépész. Találó példa, hogy mérvadó közgazdászok a társadalombiztosítás milliónyi potyautasával számolnak, miközben a megbízhatatlan nyilvántartásokból bizonyítottan fizetők is hiányoznak. Mivel a szabályok kijátszhatóságának, a megtévesztéseknek, a kapcsolati rendszerből meríthető előnyöknek rengeteg haszonélvezője van, sokan érdekeltek e rendszer fennmaradásában.
(Magyar Nemzet, 2008. április 30.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!