Sachsische Zeitung (sz-online.de)
A drezdai napilap Egyre több német polgár kivándorol címmel ismerteti a meglepő statisztikai adatokat. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2007 januárja és novembere között 149 685 német állampolgár fordított hátat a szövetségi köztársaságnak. 2006-ban ugyanezen időszakban 142 670 fő hagyta el a hazáját. 2007 első tizenegy hónapjában német útlevéllel 98 994-en tértek vissza Németországba. A kimutatások szerint Svájc megőrizte a legkedveltebb kivándorló célország címét. Az említett időszakban 18 863 kivándorló választotta az alpesi köztársaságot lakhelyének. A népszerűségben az Egyesült Államok (13 433 bevándorlóval), majd Ausztria (9516) és Lengyelország (9414) követte. A statisztikai hivatal szerint 2006-ban is hasonló volt a célországok sorrendje, akkor Svájcot az Egyesült Államok, Ausztria és Nagy-Britannia követte. Németország továbbra is bevándorlási célország: a legutóbbi esztendőben 646 594-en költöztek Németországba, és 590 696-an távoztak onnan. A legtöbb bevándorló 2007-ben Lengyelországból (135 713), Romániából (37 904), az Egyesült Államokból (25 602), Törökországból (24 625) és Magyarországból (21 006) érkezett. A kivándorlókat segítő szervezetek, mint a Raphaels-Werk, tájékoztatása szerint elsődlegesen családi és szakmai okok játszanak szerepet a külföldre költözésben. Mindenekelőtt a szakképzett és a tanult, tapasztalt személyeknek van jó esélyük arra, hogy külföldön találjanak munkát, s így megteremtsék tartózkodásuk legfontosabb feltételét.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Georg Paul Hefty A Károly-díjjal kitüntetett című cikkében foglalkozik Angela Merkel mai, aacheni kitüntetésének okaival. Egy álom beteljesülését jelentheti, ha valaki olyan hivatalt viselhet, amilyet gyermek- és ifjúkorának bálványai. Angela Merkel kancellár olyan elődök után veheti át e díjat, mint a szövetségi köztársaságot alapító Konrad Adenauer és az egységet helyreállító Helmut Kohl. Még szebb álomnak kell lennie, ha a többieknek nemcsak utódja lehet, hanem átvitt értelemben is egyenrangúnak tarthatja magát velük. Az aacheni nemzetközi Károly-díj megszerzésére a nyolc nyugatnémet kancellárból csak ketten találtattak méltónak az aacheni polgárok szerint. Aligha vitatható, hogy a Károly-díj kuratóriuma pontosabb, mint a nép szava. Az aachenieknek általában nem elégendőek az Európáról tartott ünnepi beszédek, akkor ugyanis valóban óriási választékhoz nyúlhatnának az uniós tagállamokban. Ügyelnek arra, hogy a kitüntetett a közvetlen múltban vagy sok éven keresztül cselekedett-e úgy, hogy azzal Európát és az európai egységet támogatta. Már azt a közvetítő szerepet is figyelemre méltónak tartották, amit az éppen hivatalba került kancellár 2005 decemberében az uniós csúcson eljátszott. Annak ellenére, hogy Merkel számos területen szakított Helmut Kohl politikai örökségével, éppen az európai konferencia taktikai kérdéseiben mutatkozott a volt kancellár legszorgalmasabb tanítványának. „Angela Merkel meghatározó munkája és felelősséggel meghozott döntései tették szabaddá az utat egy demokratikusabb, hatékonyabb és cselekvőképesebb Európa számára”, dicsérték azt a politikust, akinek pályafutása 54 évvel ezelőtt Hamburgból indult, s az NDK-t is magába foglaló kerülőútjával számos elődjét meghaladó hívévé vált az európai gondolatnak. Adenauer először 1954-ben kapta meg a Károly-díjat, amivel még kétszer kitüntették. Kohl 1988-as első elismerését követően szintén még kétszer érdemesítették az aacheniek a jeles díjra.
