Pilhál György: Az anyákról csak szépen lehet írni. Szépen és szépet. Anyák napja? Csacsiság. Minden napban benne lapul egy-egy kis anyák napja, nemcsak a múlt vasárnapban. A harsogó tavaszban ugyanúgy, mint a lucskos novemberben, a dermesztő télben. Csak köszönhetünk nekik: életet kaptunk tőlük. Esélyt. Amivel aztán – jól-rosszul – most itt próbálkozgatunk. Sokszor hangzik el a szó – anya –, elkoptatni mégsem lehet. Érzelmi talpkő ez, lelki kapaszkodó. Biztonságunk tudata. Így, május táján az átlagosnál többet szerepelteti őket a nyilvánosság, a rohanó robotvilág ilyenkor újra felfedezi az anyát. Most ő a sláger, eladható… És ez nagyon elszomorító. Kint a kertben írom ezeket a sorokat, pár perce ment el a barátom, azt mondta, igyekszik, megy a mamához. A temetőbe. Ő már ott van, magyarázza, nem is tudom, hogy milyen jó nekem. Akkor érzi az ember igazán a mama hiányát, amikor már nincsen… És ez mindig így van. Az enyém is mondja örökké, addig gyere, fiam, amíg itthon találsz.
(Magyar Nemzet, 2008. május 5.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!