Portugáliában törvényesített fosztogatás zajlik?

A mexikói El Universal napok óta foglalkozik az energiareform vitája közben kipattant lehallgatási botránnyal. A portugál Jornal de Notícias összefoglalta a helyi ügyvédi kamara vezetőjének jól irányzott vádjait az ország lakosságát intézményesen fosztogatók ellen.

eluniversal.com.mx – Mexikó

A magát függetlennek tartó mexikói napilap internetes változata arról írt, hogy a szenátus egyik frakcióvezetője, Fabio Manlio Beltrones közölte, hogy tudomása szerint lehallgatják. Beltrones az egykori kormánypárt, a 71 évig egyeduralkodó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) egyik meghatározó személyisége. De nemcsak a szenátus elnökét figyelték meg, ugyanerre panaszkodott az említett párt, és a jelenlegi kormányzó párt, a Nemzeti Cselekvés Párt (PAN) nyolc kormányzója is, sőt az alsóház több képviselője is. Beltrones így fogalmazott a birtokába került három dokumentumról: „Tiszta szemétség”. Juan Camilo Mourino belügyminiszter megígérte, hogy utánajár, ki állhat a lehallgatások mögött, de kizárta, hogy köze lenne hozzá a hazai biztonsági szervnek, a Nemzetbiztonsági és Hírszerző Központnak (Cisen). Mourino szerint ugyanis az államfőnek nem állna érdekében a megfigyelés. Beltrones szerint igenis a kormány állhat a megfigyelési ügy mögött, és veszélyesnek tartja, ha így ellenőrzik a kongresszust. Szerdán a lap vezércikkében foglalkoztak Beltrones és a hozzá közel álló képviselők megfigyelésével. Ám közleményben tudatta, hogy nem munkatársaik fogalmazták a nyilvánosságra került dokumentumokat.

jn.sapo.pt – Portugália

A független portugál napilap internetes változatának vezető híre szerint António Marinho Pinto megvádolt néhány állami vállalatot, hogy kartellt alapított az állampolgárok pénzének megcsapolására. A portugál Ügyvédi Kamara vezetője Pacos de Ferreira település Polgári Mozgalmának meghívására tartott előadást az Állampolgári Jogok kontra Gazdasági Hatalom közötti erőpróbáról. Előadásában egyáltalán nem kímélte a hatalmon levő intézményeket, és szó szerint kijelentette, hogy „az országban intézményes és törvényesített formában zajlik az emberek kifosztása”. Felhívta a figyelmet arra a kiáltó ellentétre, miszerint az országban soha nem látott mértékben uralkodott el a szegénység, a bűnözés, és a nyomor, amely még a szakembereket is megdöbbenti, de néhány felelős ehhez képest paradicsomi állapotokról számol be.

Hangsúlyozta, hogy a portugál családok kétharmada 20-30 évet dolgozik azért, hogy kifizesse azt, amivel tartozik, a lakosság 80 százaléka a bankoknak dolgozik, amely viszont semmit nem termel. Az utóbbi években sok vezető tudott erről a helyzetről, de arról is, hogy a következmények ide vezetnek. A gazdaság úgy működik, akár egy kaszinó: vagy nyersz, vagy veszítesz. Aki nyer, bezsebeli a részvényekért és a spekulációkból járó nyereséget. Marinho Pinto nem kímélte a volt kormányzókat sem, akik most azokban a magáncégekben töltenek be vezető állásokat amelyekkel korábban ők üzleteltek. Az igazságszolgáltatás rendellenességei kapcsán gúnyosan megjegyezte, hogy a bíróság képviselőinek tisztelete helyett olyanok irányítják, akik inkább nyafogó gyerekek, mint vezetők. Szót emelt a szegények igazságkeresésért is, akiket előbb bántalmaznak, aztán zöldfülű gyakornokokra bízzák ügyüket.