Maga a lakás – a szó nemes értelmében vett hajlék –, náluk egyben munkahely, szintén az emberközpontú, természetközeli és természetbarát szemléletet sugallja. A budai hegyek karéjába font környék lehetne akár a Hargitán vagy a Görgényi-havasok szelíd ölelésében. Asztalhoz ülünk, s finom falatok fogyasztása közben pereg előttünk Ilcsi néni, Molnár Dánielné életútjának széphistóriája – fia, Molnár Ferenc mívesen metszett stílusában –, aki ötven éve kezdte el csodaszereit keverni.
Füvesasszonyok, csontkovácsok voltak már az ősei is
Ilcsi néniről az a mendemonda járja, hogy falusi füvesasszonyból vált legendás, természetes anyagokból, fűből, fából, vízből csodákat fakasztó mesterré. Szépen hangzik a rege, de ebben a formában nem egészen igaz. Nagykökényesen született, és mint kislány, az év nagy részében, majd iskolásként is, a szünidőben nagyon sokáig élt a nagyszülők és a dédszülők környezetében, akiktől rengeteget tanult, mi több, bűvös titkokat lesett el. Az öregektől tanulta a természetszeretetet, a flóra és a fauna rejtelmeit.
Molnár Ferenc nevetve meséli, hogy olykor azzal ugratja Ilcsi nénit: édesanyám, te könnyen ugrálsz és beszélsz, hiszen te genetikailag kódolva vagy a hivatásodra. Tudniillik az egyik dédnagyanyja falusi füvesasszony, a másik falusi csontkovács volt: kis, ötvenkilós, törékeny asszonyka, akiről senki sem hinné el, hogy amikor egy százkilós, derék magyar parasztlegény válla aratáskor kiugrott, s hetekig, hónapokig lehetett volna munkaképtelen, a dédmama az árokparton összeszedett néhány növényt, készített belőle főzetet, beborogatta a vállát, s a fiúnak – idézőjelben – pechje volt, mert másnapra meggyógyult, s folytatnia kellett a munkát.
A hasonló csodák átélése Ilcsi nénit predesztinálták arra, hogy elvégezze Debrecenben a kozmetikusiskolát, s nyomban a fővárosban kezdjen el kozmetikusként praktizálni éppen ötven esztendeje. A kommunizmus sűrűjében vagyunk, 1958-ban, igazán még ki sem lábalva a nyílt terror éveiből, s ahogy az akkori rendszernek mindenben, a kozmetikában is sűrű hiányosságai voltak. Egy magára valamit is adó kozmetikus, ha komoly eredményt akart elérni, akkor maga állt neki keverni a krémeket és a pakolásokat. A vendégeknek ugyanis – szemben a hatalommal – az ötvenes, a hatvanas, a hetvenes években is megvolt az igényességük. Annyira a hétköznapok szerves része volt, hogy az emberek úgy jártak a kozmetikusukhoz, mint a közértbe, hiszen megvolt az egyetlen figyelemreméltó előny: ahogy minden, ez is fillérekbe került. Ám ha a kozmetikus nem volt sikeres, akkor a vendég rögtön lepattant, és elment máshová. Mivel szövetkezeti rendszer volt, a bevétel jó részét az állam vagy a szövetkezet fölözte le, jóformán fillérek maradtak a kozmetikusnál, csak a borravalóból lehetett megélni. Jatt viszont csak akkor jár, ha a „Kundschaft” (népiesen szólva kuncsaft) meg van elégedve.
A természetes növények, gyümölcsök, füvek mellékhatás nélkül eredményesek
Ilcsi néni ekkor kezdte el kavargatni a maga krémeit, s elkezdte alkalmazni a gyermekkorában ellesett bölcsességeket és a gyakorlati fogásokat. Akkor újszerűnek számító módon a gyógynövények, a füvek, a gyümölcsök közvetlen felhasználását kísérletezte ki. De ez önmagában nem lett volna elegendő, hiszen ő nemcsak mára, a nyolcvanharmadik születésnapjára vált reneszánsz személyiséggé, hanem évtizedekkel korábban is az volt – meséli csillogó szemmel a fia, Molnár Ferenc. Anyám az utolsó polihisztorok egyike, aki tökéletesen autodidakta módon érvényesült, ami igen ritka a mai célorientált világban – mondja.
Ilcsi néninek nincs egy rakás diplomája, huszonnyolc posztgraduális és díszdoktori oklevele, csak azt a papírt szerezte meg, ami a hivatalos működéshez elkerülhetetlen, s amire az van írva: végzett kozmetikus. Ám olyan átfogó tudással rendelkezik a bőrgyógyászat, a fogászat, a belgyógyászat, a biofizika és a kozmetika területén, ami lehetővé teszi, hogy sokoldalúan doktorolja nemcsak az emberi bőrt, hanem az emberegészet is. Ez a jó pár tudományág mind összegződik, és valahol a bőrünkön kiütközik. Erre szokta akár Ilcsi néni, akár fia, Molnár Ferenc kozmetikusiskolákon tartott előadásokon, továbbképzéseken mondani, hogy a kozmetikus ott kezdődik, ha valaki megtanul „bőrül”. Ahogy latinul, angolul, spanyolul, BŐRÜL is meg kell tanulni.
„Ha ott van egy ember a szemem előtt, már én is megtanultam anyámtól, hogy még meg sem szólal, de már tudom, hogy mozog, mit eszik, milyen elektroszmognak van kitéve, milyen állapotban vannak a fogai. Ez mind ott van a bőrön. Hogy mit tudnék Pósa úrnak tanácsolni? Ön például elég sokat mozog, bár lehetne kicsit többet is szaladgálni, sportolni, általában helyesen táplálkozik, viszont árnyalatnyit óvatosabban kellene napoznia.”
A kozmetikusi munka elkezdése előtt nincs fontosabb dolog, mint a tökéletes diagnózis, helyesen kell megállapítani a bőr típusát, s aztán a gyógynövények, a gyümölcsök, a füvek erejével és a szakember tudásával kell megoldania minden problémát. A növények szerepe azért lényeges, mert mindenféle mellékhatás nélkül tudunk vele eredményeket elérni. A mai világban a hagyományos kozmetikusok sajnos rengeteg kemikáliát és műanyagot használnak, valamint különböző gyógyszerszerű anyagokat, amelyek amennyit használnak, ugyanannyit ártanak is. Az emberek a szépségükért sajnos képesek tudatosan mérgezni, szinte szántszándékkal rombolni önmagukat. Egy feszes kebel vagy egy kevésbé ráncos arc kedvéért akár az életüket is képesek kockára tenni. A gyógynövényektől viszont nem lehet elvitatni, hogy csak használnak.
Magyarország kozmetikusképző nagyhatalom
A jó eredmény persze kétpólusú – tűnődik Molnár Ferenc. Hozzátartozik a gyógynövény hatékonysága és a kozmetikus vagy adott esetben természetgyógyász felkészültsége, tudása. Bizonyára meglepő lesz az olvasó számára, de Magyarország igenis kozmetikusképző nagyhatalom. Rajtunk kívül – szintén meglepő módon – Lengyelország és Románia van a csúcson. Bizony, e három ország a legkiválóbb a kozmetikusképzésben. Hogy most a három ország közül ki van a dobogó melyik fokán, már szubjektív megítélés kérdése, ám a nyugati, a tengerentúli országokban csapnivalóan rossz a kozmetikusképzés a magyarhoz képest.
Hazánk eleve rendelkezik egy nagyon jó szakembergárdával. Bár sajnos, ebben a nagy globalizációs masszában, amelybe mi is belekerültünk, az erózió a kozmetikusképzésben is megjelent. Korábban aranyszabály volt, hogy csak érettségi és kétéves iskola után kerülhettek a fiatalok a pályára. Most már elkezdődött ezen a téren is a gyorstalpaló rendszer, gyorsított eljárással kiadják néhány hónapos tanfolyamocska elvégzése után is az akkreditált bizonyítványt, mint az ötvenes években. A másik alappillér a növény. Tudományosan igazolt tény, hogy a Magyarországon megtermett növények és gyümölcsök beltartalma négy-ötszöröse a világ bármely más táján termett növény- és gyümölcsféleségeinek. Ennek oka a speciálisan jó klíma és a talaj kedvező összetétele, hiszen mi a Pannon-tenger helyén élünk. Ezért van az, hogy egy magyar őszibaracknak vagy a cseresznyének, egy magyar sárgarépának, padlizsánnak, hagymának, paradicsomnak az ízét, a zamatát nem lehet összehasonlítani egy máshol megtermett növényével.
Egyszer Ilcsi néniék Bázelbe készültek egy obligát konferenciára, ahol immár hagyományosan vendégül látja őket egy magyar család. Molnár Ferenc fölhívta őket, megkérdezték: mit vigyenek nekik emlékként, magyaros szuvenírt, szalámit, pálinkát? A házigazda azt felelte: „Ferikém, semmit, de ha örömöt akarsz szerezni, hozzál hat-hét darab paprikát, ugyanennyi paradicsomot, egy kiló krumplit, mert egy jó lecsót öt éve, egy jó paprikás krumplit pedig három éve nem ettem.” Miközben Svájcban a világ minden tájáról hozzák a legfrissebb gyümölcsöket és zöldségeket, de neki mégis a magyar zöldség kellett az óhazából.
Nos, a siker receptje a következő: a fantasztikus magyar zöldségek Ilcsi néni nem mindennapi tudásával ötvözve.
Az ember a hazájában tud a legkevésbé próféta lenni
Molnár Ferenc kijelenti kettejük nevében is: „Sokak szerint a nagyság jele, mi persze kevésbé örülünk neki, hogy a tengerentúlon, az üzleti világ mai szokásainak megfelelően már hamisítják az Ilcsi-termékeket. A szakma negatív jelenségeinek dacára mi ezt a dolgot az édesanyámmal, Ilcsi nénivel soha nem adjuk föl. Jelenleg a világ harminckét országába exportálunk, pedig mindenhová csak a verbális propaganda rögös útján jutott el a hírünk. No, nem azért, mert annyira magasan hordjuk az orrunkat, hanem mert egy komoly nemzetközi kiállítást nyolc-tíz millió forint alatt nem lehet megúszni, ami megfizethetetlen számunkra.”
Ám hírüket a világban elviszik a tanítványaik, az általuk kiképzett kozmetikusok, akik Amerikába, Új-Zélandra is keveredtek, s ismerőseiknek, a rokonaiknak osztogatták az Ilcsi-krémet. S a szigetországi, az ausztráliai, az észak- és dél-amerikai kollégák látták, hogy valahol az Óperencián is túl, Magyarországon él egy magyar kozmetikus, és elképesztő eredményeket ér el. Kértek az Ilcsi-termékekből, és függővé váltak. Ez azért fontos, mert az Ilcsi család nincs benne kiskereskedelmi, nagykereskedelmi hálózatban.
Szájhagyomány útján terjedünk, mint a népmese – nevet a legendás kozmetikus. Ahogy annak idején, ötven évvel ezelőtt elkezdett terjedni a híre a szakmában, hogy Ilcsi néni boszorkányosan, különlegesen kever, hiszen évtizedekig volt a szakmafejlesztési bizottság vezetője, aki az ország minden táján oktatta a kozmetikusokat. S akkor mondták neki, hogy Ilcsi néni, ez disznóság, hogy te ilyen szép dolgokat keversz, otthon a kis háztartási robotgépeden, mi meg afféle vackokkal kínlódunk, keverj már egy kicsit többet. Először egyfazéknyi, majd kétkannányi turmixot kevert, s akkor kiderült, hogy erre a dologra kíváncsi mindenki, mert az emberek természetes igénye a természettől fogva jó, egészséges dolgok használata.
Az Ilcsi-krémekben nemcsak gyümölcs-, virág- és növénykivonatok vannak benne, hanem bennük rejlik a szőröstül-bőröstül a teljes gyümölcs és a teljes virág. Ennek dacára Ilcsi nénit itthon ismerik legkevésbé, hiszen senki sem próféta a saját hazájában.
Az átadott stafétabot
Arra a kérdésre, hogyan került végül is Molnár Ferenc, a második generáció képviselője is az Ilcsi-legendába, az immár az ötödik x-en túli fiú elmondja, hogy a nyolcvanas évek elejéig ő szinte csak fotózásból élt. S a legendás mama egyszer megkérte a fiát, hogy kísérje el egy gyűjtőútjára. Beültek hát az ősrégi Trabantba, s elindultak egyik héten a Börzsönybe, másik héten egyenesen Zalába vagy Somogyba. Az egész országban vannak állandó gyűjtőhelyeik, amellett, hogy immár a negyedik éve létezik saját bioültetvényük, amelyet szigorú szakmai felügyelettel gondoznak.
Molnár Ferenc úgy került az Ilcsi-sagába, mint Pilátus a krédóba. Ő még Debrecenben született, de szinte rögtön, 1956-ban a fővárosba költöztek, a Virányosban járt általánosba, a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, 1970–74-ig, s 76-ig végezte el a híres Práter utcai fotósiskolát, s elkezdett fotósként dolgozni. S talán már 1980 is volt, amikor Ilcsi néni megkérte a fiát, hogy segítsen neki virágot, vadon termett gyógynövényt szedni. – Nos, bár mind a humán, mind a reál tárgyakat szerettem, s biológiából is jó voltam, de halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mi volt az a lila virág, amelyet először leszedetett velem – emlékezik beavatására Molnár Ferenc. Egy másik fehér virágnak a levelét kellett gyűjteni, a harmadik sárgának pedig a gyökerét. És mint az ingoványba, egyre inkább belegabalyodott, beleszeretett a szakmába, s mivel jó néhány kolléganő, barát, rokon, ismerős is szeretett volna tanulni, akkor, a nyolcvanas években alapították meg az első cégvariációt, még az Ilcsi Szépítőfüvek GMK-t.
Molnár Ferenc még kilenc éven át volt főállásban fotós, mellékállásban először hobbiból, majd hivatásból természetes kozmetikumok készítője. Amikor választani kellett, már nem volt választása, hiszen az egész család a gyógynövényekkel foglalkozik. Először a szakmai rész százszázalékosan Ilcsi néni kezében volt, most, úgy tíz éve, mintegy harminc százalékban Ferenc is foglalkozik szakmai ügyekkel, a gazdasági profil és az árubeszerzés már teljesen az ő dolga, és fokozatosan immár a termékfejlesztést is átveszi az édesanyjától.
Értelemszerű, hogy a munkával kapcsolatos fotókat is csak ő készíti, ami szintén komoly megtakarítást jelent. Hát itt tart most az Ilcsi-eposz.
Hivatalos és nem hivatalos elismerések
Ilcsi néni 1999-ben, az Orbán-kormány idején a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetésben részesült. Az indoklás magáért beszélt: a keresztet gyógynövények népszerűsítéséért és a sokak számára örömöt szerző munkásságáért kapta. A legendás Molnár Dánielnének és a legenda folytatójának, fiának, Molnár Ferencnek az indoklás talán még a kitüntetésnél is jobban esett, hiszen nincs szebb és fölemelőbb dolog annál, mint boldogságot adni embertársainknak. Már akkor életműdíjíze volt az elismerésnek, hiszen már akkor hetvennégy éves voltam – emlékezik Ilcsi néni. – Hála Istennek, erről szó sincs – teszi hozzá a fiú. – Az életmű folytatódik, a mama pedig ugyanolyan szívós, erős, egészséges, vidám, mint fiatal anya korában, ahogyan első, gyermekkori emlékeimben él. Olyan vitalitással rendelkezik, hogy munka közben, ötvenhárom éves létemre lóg a nyelvem mellette. Sistereg, szikrázik, dőlnek az ötletek belőle. Jellemző rá, hogy alig néhány hete ő volt Baden-Badenben, a kozmetikusok soros világkongresszusán. Minden további nélkül beszállt egy kollégája autójába, s kiutaztak ezer kilométert, beült minden kiállításra, végigpuszilta a fél világot, hiszen mondanom sem kell, a fél világ ismeri őt, ötven év alatt huszonkilenc világkongresszuson vett részt, Magyarországon ő szerepelt a legtöbb nemzetközi szimpóziumon. A szocialista táborhoz tartozó országokban soha senki mást sem hívtak meg előadónak kozmetikusok világkongresszusaira.
Ilcsi néni kétszer tartott nagyelőadást világkongresszuson, egyszer Cipruson, egyszer Rio de Janeiróban. Bizony, ilyen jó híre van a magyar és nemzetközi világban is. Hát igen, a stafétabot, Ilcsi néni fia, Molnár Ferenc érzi, hogy elsősorban neki kell vigyáznia arra, hogy ne teljesedjen be rajtuk a családi vállalkozások végzete, amely szerint általában az unokák nemzedékénél szakad meg a tradíció. Istennek hála, mind a négy gyermeknek van érzéke a gyógynövényekhez, már gyémántok, de még csiszolatlanok, még jó időnek kell eltelnie, amíg briliánssá finomítom őket – nevet Molnár Ferenc.
Szakmai erősségünk a problémamegoldás!
Ilcsi néni ma is szikrázik, sziporkázik. A legjobb ötletei ma is az imádott hajdúszoboszlói nyaralóban születnek, ott folytatja a termékfejlesztést, s ott tanulmányozza át a nemzetközi sajtót. Ugyanis ő, az autodidakta bizony négy nyelven is megtanult, latinul, németül, franciául és angolul beszél. Bár, és ez is az egyik alapelv, nem sodródnak mindenáron a divattal, a trenddel. – A mi szakmai erősségünk a problémamegoldás! A fejlett országokban, s ebben a tekintetben Magyarország már igencsak annak tekinthető, az emberek hetvenöt százalékának van valamilyen bőrproblémája, ami ugyan nem mindig orvosi eset, de lakmuszként jelzi a mentális és a fizikai problémákat. A jóslatok, előrejelzések szerint húsz-harminc éven belül e kisebb kórok százszázalékossá válnak az emberiség körében. Ez annak „köszönhető”, hogy az emberek egészségtelenül élnek, keveset mozognak, csapnivalóan táplálkoznak, túl sok húst, kevés zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak. A számítógép, a mobiltelefon, a tévék, videók elképesztően nagymértékű használata, a fogak elhanyagolása, mind-mind a bőrminőséget rontja, amit – ahogy a beszélgetés elején is kimondtunk – a bőrből a jó kozmetikus ki tud olvasni. Magyarán: tud bőrül.
Ilcsi néni negyven éve vegetáriánus, a cukorszintje, a vérnyomása, a szíve, mind rendben van. Amikor Hajdúszoboszlón töltekezik, minden nap három órán át úszik és tornászik. De nem kevésbé fontos a munkamánia, a munkaszeretet. És a problémamegoldó készség, ami működik a kozmetika területén is. Mind Ilcsi néninek, mind Ferencnek szenzációs a problémamegoldó képessége.
Magyarországon azt kell megértetni a férfiak jelentős részével, hogy a kozmetika nem afféle női dolog, hanem az egészséges életmód szerves része. Hozzátartozik az egészséghez, akár a koleszterinszint egészséges szinten való tartása, akár a vegetarianizmus. Ebben rejlik az Ilcsi-titok, nemcsak kozmetikumokat, hanem életstílust, életmódot, életvitelt tanítanak az embereknek. Nemcsak a bőrrel, hanem azon keresztül a kozmikus, a teljes ember gondjaival foglalkoznak, örömöt és egészséget hoznak a világnak. Ahogy ama 1999-es kitüntetés indoklása is kimondta. S azt hiszem, annál szebb elismerést, mint amelyben Ilcsi néni és családja részesült akkor, aligha kaphat ember e világon.
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
