Pilhál György: Mindnyájuk sorsa ugyanazon a napon, ugyanott találkozott, talán nem véletlenül. Őket ma keserű gyűjtőnévvel az aradi tizenháromként szoktuk emlegetni. A törött lábbal bitóra emelt Damjanich János utolsó estéjén így írt rabtársához, gróf Leiningen-Westerburg Károlyhoz: „Amit az Isten ad, kedves öregem, el kell viselnünk, mint oly sok háborús veszedelmet; keményen és félelem nélkül nézzünk szemébe a kaszásnak, és próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mértek.” Ezt tették.
(Magyar Nemzet, október 6.)
kocsis máté
Magyar Péter nem tud leállni, újabb hazugsággal bukott le + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!