Képtelen a kompromisszumra a berlini nagykoalíció

A Der Spiegel a kudarcba fulladt környezetvédelmi törvénykönyv példáján foglalkozik a berlini kabinet legújabb belső vitáival. A Die Welt megemlékezik a bevándorlók integrációja szempontjából is tragikus következményekkel járó ludwigshafeni tűzvészről.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali német hírmagazinban Sebastian Fischer és Philipp Wittrock A környezetvédelmi törvénykönyv bukása súlyos koalíciós törést okozott című cikkében ismerteti a berlini kabinet legújabb belső vitáit. Angela Merkel személyes kedvence volt az elgondolás, s már három éve barkácsolt rajta Sigmar Gabriel (SPD) szövetségi környezetvédelmi miniszter. Most úgy tűnik, a környezetvédelmi törvénykönyv végleg megbukott. Nem azért, mert a CDU, a CSU vagy az SPD mindenáron meg kívánná akadályozni az egységes országos környezetvédelmi standardokat. Egyszerűen a nagykoalíció pártjai a 38 hónapnyi vitában már felmorzsolták egymást és kimerítették kompromisszum- tartalékaikat. A közelgő kampányban már senki sem kívánja a másikat előnyhöz juttatni. A CDU és a CSU egymással birkózik leendő választási programjuk kérdéseiben, s mindegyikük keresi a lehetőséget, hogyan támadhatja az SPD-t. Angela Merkelnek tetszik a középen álló moderátor szerepe. Mindezt kiválóan illusztrálja a környezetvédelmi törvénykönyvvel kapcsolatos vita. Innen ered a környezetvédelmi miniszter dühe, aki „föderalizmussal való visszaélést” vet a kereszténydemokraták szemére, mert a 16 tartományból egyedül a CSU által irányított Bajorország nem támogatta a javaslatot. Gabriel közvetve alkotmánysértéssel vádolta a keresztényszocialistákat. A múlt héten a kancellár kérésére Gabriel leutazott Münchenbe, hogy tárgyaljon Horst Seehofer (CSU) bajor miniszterelnökkel. A kormányfő teljes egészében Bajorország kivételét követelte az új törvénykönyvből. A környezetvédelmi miniszter kijelentette, „komplett marhasághoz” nem tud hozzájárulni. Délután következett Seehofer változata. Ő abban látja a kudarc okát, hogy a környezetvédelmi miniszter képtelen volt az SPD-ben keresztülvinni a Münchenben megkötött kompromisszumot. Nehéz megállapítani, hogy ki ásta magát mélyebbre a választási kampány árkában. Annyi bizonyos, mindkét oldal retteg a hamis kompromisszum látszatától is. Ezt világossá tette Peter Struck frakcióvezető, aki már akkor meghiúsulttá nyilvánította a tárgyalásokat, amikor Gabriel és Seehofer egyeztetett. Kedden Markus Söder (CSU) bajor környezetvédelmi miniszter felvetette: már annyi mindent elfogadtak a közvélemény nyomása vagy éppen a koalíciós béke miatt, most újra engedniük kellene? Nem, mert Gabriel javaslata „szörnyű bürokráciát” okozna – vélekedett Söder. A CDU tart a polgári tábor bosszújától, akik a legutóbbi tartományi választásokon átmenekültek az FDP-hez. Ezt tette világossá Günther Oettinger (CDU) baden-württembergi miniszterelnök, aki kijelentette: elvárja, hogy a CDU/CSU többé ne hozzon olyan döntést a nagykoalícióban, ami megzavarhatja törzsválasztóit. Pedig most egy olyan törvény kerül a kukába, amit a kancellár még 1997-ben, környezetvédelmi miniszterként maga is forszírozott. Ennek ellenére a kancellár feltűnően visszafogott. A személyes beavatkozásra mindenesetre nem láthat okot. Merkel annyit üzent szóvivőjén keresztül, hogy a törvény kudarcát „tudomásul vette”, s elfogadta Gabriel döntését, hogy az összefoglaló szabályozás helyett csak a vízvédelmi és természetvédelmi szabályozást kívánja megvalósítani. Azt, hogy kit tesz felelőssé a kudarcért, nem árulta el.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilapban Mariam Lau Amikor az integráció majdnem odaveszett a lángokban című cikkében emlékeztet a ludwigshafeni katasztrófára és következményeire. Pontosan egy éve megégett egy ludwigshafeni török család kilenc tagja. Egy pillanatig úgy tűnt, az egész integrációs politika kockára került. A németországi törökök jó részének amúgy mindegy volt, hogy semmi bizonyítéka sincs az idegenellenes tettnek. Az öt gyermek halála után a török nyelvű sajtó gyújtogatásról beszélt. Amikor a tűz után néhány nappal Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök a kiégett romok mellett állt, a téren robbanásközeli volt a helyzet. Maria Böhmer elmondta, mennyire sokkolták a 182 bevetett tűzoltó és mentőszemélyzet jelentős részét a történtek, akik néhány percen belül megjelentek és 47 személy életét megmentették. Néhányat közülük az utcán leköptek, szidalmaztak, sőt megvertek, mert néhány török szerint túl későn érkeztek a helyszínre. E félreértést elsődlegesen a török média gerjesztette, mely még akkor is idegenellenes tettről beszélt, amikor a városba küldött törökországi szakértők sem találtak erre utaló kiindulópontot. Böhmer eközben nemcsak a törökországi Gaziantepben járt, ahol az áldozatokat eltemették, de járt Isztambulban is, hogy Sevim Bodurogluval, a Dogan médiakonszern ügyvezetőjével találkozzon, és a török bulvárlapok heccelő cikkeiről tárgyaljon vele. „Azt mondta nekem, hogy sajnálja” – fogalmazott Böhmer. Meglepő módon sok Németországban élő török számára mindegy volt, hogy szól-e bármiféle bizonyíték az idegenellenes tett teóriája mellett. Az államügyészség még mindig nem rendelkezik olyan bizonyítékokkal, hogy itt gyújtogatás történt volna, s az ügyet már lezárták.