Orbán Viktor – joggal – úgy érezte, semmi keresnivalójuk a temetésen azoknak, akik bűnösök a magyar forradalmárok, a 301-es parcellában nyugvó hősök halálában. És abban is, hogy a nagy temetésen, a szimbolikusan üresen maradt koporsóban nem csak 1956 névtelen hősei nyugszanak. Ott nyugszik eltemetve a rendszerváltó fiatalok jelene, jövője, s ott nyugszanak mindazok, akik nem voltak cinkosai a szovjet elnyomást kiszolgáló kollaboráns bábkormányak. S nem voltak tagjai sem a párt, sem a KISZ apparátusának, és nem voltak besugók sem.
Sajnos, Orbán Viktor ebben is Kasszandrának bizonyult: a képmutató amnézia jegyében lezajlott ünnep bármennyire is felemelő és megható volt, a visszarendeződés szimbólumává vált. A Magyar Írószövetségben (1062 Budapest, Bajza u. 18.) a legszínvonalasabb írószervezet kritkai szakosztálya pénteken reggel tíz órától a gellert kapott rendszerváltozás irodalmi ábrázolásáról tart konferenciát. A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban című tanácskozáson szó esik nagy esélyekről és még nagyobb kudarcokról a rendszerváltozás húszéves folyamatának történetében. E tanácskozás szemlét tart azon alkotások (versek, novellák, regények, drámák, esszék, szociográfiák) fölött az itthoni és a határon túli magyar irodalomban, amelyek a magyarság sorsélményéről adnak számot.
Ideje ráébrednünk, hogy születtek ilyen művek, az irodalom most is tette a dolgát. Kijelenthetjük: a magyar irodalom színe-java nem hódolt be hamis trendeknek, s nemcsak a formai megújulást, hanem a nemzet sorskérdéseinek ábrázolását is missziójának tekinti. Az árulóknak akkor is feledés jut osztályrészül, ha tehetségesen indultak el a pályán. Fontosnak, emblematikusnak tartjuk Bíró Gergely fiatal írónak, a Magyar Napló egyik szerkesztőjének beszámolóját, aminek címe A hatodik koporsó.
Bíró Gergely lapunk kérdésére kifejtette, hogy a Magyar Napló 2006-ban, a Barankovics István Alapítvány pedig 2007-ben írt ki regénypályázatot, mindkét pályázatra olyan műveket kellett beküldeni, amelyek az elmúlt évtizedek eseményeit dolgozzák föl. Az előbbin Kiss Judit Ágnes A keresztanya – Szomor Veron történetei, míg az utóbbin Bányai Tamás Mire minden jóra fordul című kötetei nyerték a nagydíjat. További díjakat nyert többek között Bertha Zsolt Jancsiszög című pikareszk munkája, valamint Pósa Zoltán Az ifjúság maradéka, Tompa Z. Mihály Az állomásfőnök megkísértése, Gáspár Ferenc Örödgvér, Nagy Gábor Álmatlanok és álmodozók című műveikért. Váratlanul nagy volt az érdeklődés: a Magyar Naplóhoz nyolcvannyolc, a Barankovics Alapítványhoz százhúsz regény és kisregény pályamunka érkezett, s a zömükről elmondhatjuk, hogy a félresiklott rendszerváltozás siratófalára íródtak.
A neves hazai szerzők mellett határainkon túli magyar alkotók is szerepeltek, s nagy számban tűntek föl korábban ismeretlen tehetségek. E művekben közös volt, hogy annak tragikumát mutatták meg, hogy rendszerváltozás helyett baloldali visszarendeződés lett a magyarság osztályrésze. Magyarán: a hatodik koporsóban még mindig ott van a mi jelenünk is. Pénteken délelőtt tízkor Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke köszönti a megjelenteket.
A tanácskozás első részében Ács Margit író, irodalomtörténész elnököl. Először Falusi Márton tart előadást Az értelmiség útjai az esszéhatalomhoz címmel, többek között Ablonczy László, Albert Gábor, Ács Margit, Balassa Péter, Csurka István, Czakó Gábor, Fekete Gyula, Kertész Imre, Kodolányi Gyula, Mórocz Zsolt, N. Pál József írásai nyomán. Ezt követi Cs. Nagy Ibolya: A változás és a változatlanság Sütő András és Csoóri Sándor esszéiben, naplóiban című dolgozata. Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke és a korszak emblematikus irodalomtörténésze Lírai tükör – Csoóri Sándortól Nagy Gáspárig címmel tart előadást. Ekler Andrea: „Holtvágányra döcögött-e”? Költői reflexiók a rendszerváltozásokra a magyar irodalomban – Kányádi Sándor és a fiatal költők című beszélye zárja a szimpózium első egységét.
A második dekádban Vasy Géza elnököl, ez a rész Márkus Béla Spionpróza című tanulmányával kezdődik, folytatódik Olasz Sándor Hosszú történetek, zárul Füzi László A képzelet valósága című Gijon Nándor-elemzésével, valamint Bíró Gergely A hatodik koporsó című dolgozatával, amelyben ismerteti a Magyar Napló és a Barankovics Alapítvány regénypályázatának tanulságait. Ebédszünet után következik Bertha Zoltán Erdélyi sorsképek a fordulatról, Szilágyi Zsófia Rendszerváltás Abszurdisztánban, Toldi Éva Az otthonosság és idegenség alakzatai a rendszerváltozás idején a vajdasági magyar irodalomban című dolgozata, többek között Majoros Sándor, Tari István és Gion Nándor művei alapján. A tanácskozás negyedik szekcióján Ekler Andrea elnököl.
Elek Tibor A rendszerváltozás drámás alakváltozatai című munkájában többek között Bereményi Géza, Spiró György, Szőcs Géza, Tasnádi István és mások művei alapján tart előadást. Sturm László Föld alól a perifériára című munkájában Karátson Gábor, Orosz István, Rott József esszéisztikus regényeiről esik szó. Ács Margit Megrabolt szőlőtőkék, „kiszervezett” mezőgazdaság című dolgozatában Dobozi Eszter, Hatvani Dániel, Horváth Dezső, Szenti Tibor, Zelei Miklós szociográfiái alapján írt áttekintést a szociografikus ihletésű magyar prózáról. A záródolgozat Pécsi Györgyi Elhúzódó rendszerváltozás, elmaradt katarzis című munkája lesz.
