Ma is kimegyünk hozzá, most már tizedik esztendeje ezen a szomorú napon. Esőt, rossz időt ígért mára a meteorológia (szimbólumnak ez sajnos kiváló), de mi, egykori kollégák, máig haverok, biztosan ott leszünk O. Kovács Attila kopjafájánál, aki éppen tíz éve, 1999. március ötödikén hagyta itt váratlanul a világot, feleségét, három gyermekét, testvérét. És szerkesztőségét, amelynek vezérembere volt, szelleme, pillére. Illetve miket beszélek itt össze, éppen évtizede került még közelebb hozzánk, mint gondoltuk volna. Az elmúlás sajátja, hogy még szorosabbá teszi mindazt, ami közös volt korábban is bennünk. A barátságot, a rálátást a világra, a vágyat a jobbra, az érzéket a szépre. (Vajon mit mondana ma, ha élne?)
(Magyar Nemzet, 2009. március 5.)
Kim Dzsong Un
Elkezdődött: Putyin szövetségese megnyomta a gombot
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!