A most 52 éves Sócrates megtagadta építészmérnök apja (liberális és valószínűleg szabadkőműves) nyomdokait, és 24 évesen a szocialistákhoz (PS) pártolt át a jobboldali szociáldemokratáktól, a PSD-től. Sócrates egyik barátja révén hamarosan megismerte a szocialisták erős emberét és későbbi miniszterelnökét, António Guterrest, aki akkoriban a párt országos titkárságának tagja volt. A CIDOB, a külpolitikával is foglalkozó katalán intézet honlapján olvasható életrajzban a Sócratest közelebbről ismerők szerint a leendő főtitkár számító, fegyelmezett és könyörtelen, de a 80-as években a pártot képviselő vitaműsorokban képes volt elbűvölni a nézőket fesztelen stílusával, csibészes mosolyával. Éppen öt éve, 2004 őszén váratlanul megkapta élete nagy lehetőségét: indulhatott a párt főtitkári posztjáért, és részben Guterres segítségével valósággal átgázolt a párt két agg alapítóján, a kétszeres kormány- és államfőn, Mário Soaresen, illetve a tekintélyes költő-politikuson, Manuel Alegrén is.
Éljen a kisebb állam!
Sócratesnek már könnyű dolga volt az előre hozott választásokon, amikor José Manuel Durao Barroso 2004-ben az EB-elnöki poszt és a nagypolitika kedvéért magára hagyta frakciókra hullott jobboldali pártját, pedig kormánya súlyos költségvetési hiánnyal és államadóssággal küszködött. 2005 márciusában, a szegfűs forradalom (1974. április 25.) óta eltelt három évtized után a szocialisták először tudtak többségi kormányt alakítani – egyedül. Az új kormányfő persze nem tudta beváltani hangzatos ígéreteinek többségét, de a kisebb állam jelszavával nekiesett az oktatásnak és az egészségügynek, belevágott más szerkezeti reformokba is. De valamit nagyon elronthatott, mert folyamatosan lázonganak a mezőgazdaságban, a rendfenntartó erők intézményeiben, még az igazságszolgáltatásban is, amit ugyancsak „megreformált”. Az igazságszolgáltatás illetékesei azt róják föl neki, hogy az új büntető törvénykönyv tulajdonképpen nem is „segítség”, épp ellenkezőleg, inkább a bűnözőknek kedvez.
Két rejtélyes botrány
A független sajtó válogathatott a Sócrates életében megtalált homályos ügyekben, ezek közül kettő végigkísérte mandátumát. Az egyik a mérnöki végzettségének hitelességét kétségbe vonó eljárás, a másik a jelenleg is zajló, de öt évig „pihenő” ügy, az úgynevezett Freeport-botrány, amelyben passzív korrupcióval gyanúsítják. A diplomaügyben rosszul járt a magánkézbe adott Független Egyetem, ahol 1996-ban végül megszerezte az annyira áhított egyetemi diplomát: két éve végleg bezárták ésszerűsítés ürügyén. Nem is jó a viszonya a sajtóval: eddig 9 eljárást indított öt tévés és az írott sajtó 4 újságírója ellen. A hét éve húzódó Freeport-ügy az elévülés felé tart, hiszen ha kihúzza még három évig, nem nyomozhatnak tovább az ügyében. Egy hete kapható a boltokban az általa nem engedélyezett Sócrates-életrajz, amelyben újabb fejlemények olvashatók a két ügyben is.
Irány az államcsőd?
