A most 52 éves Sócrates megtagadta építészmérnök apja (liberális és valószínűleg szabadkőműves) nyomdokait, és 24 évesen a szocialistákhoz (PS) pártolt át a jobboldali szociáldemokratáktól, a PSD-től. Sócrates egyik barátja révén hamarosan megismerte a szocialisták erős emberét és későbbi miniszterelnökét, António Guterrest, aki akkoriban a párt országos titkárságának tagja volt. A CIDOB, a külpolitikával is foglalkozó katalán intézet honlapján olvasható életrajzban a Sócratest közelebbről ismerők szerint a leendő főtitkár számító, fegyelmezett és könyörtelen, de a 80-as években a pártot képviselő vitaműsorokban képes volt elbűvölni a nézőket fesztelen stílusával, csibészes mosolyával. Éppen öt éve, 2004 őszén váratlanul megkapta élete nagy lehetőségét: indulhatott a párt főtitkári posztjáért, és részben Guterres segítségével valósággal átgázolt a párt két agg alapítóján, a kétszeres kormány- és államfőn, Mário Soaresen, illetve a tekintélyes költő-politikuson, Manuel Alegrén is.
Éljen a kisebb állam!
Sócratesnek már könnyű dolga volt az előre hozott választásokon, amikor José Manuel Durao Barroso 2004-ben az EB-elnöki poszt és a nagypolitika kedvéért magára hagyta frakciókra hullott jobboldali pártját, pedig kormánya súlyos költségvetési hiánnyal és államadóssággal küszködött. 2005 márciusában, a szegfűs forradalom (1974. április 25.) óta eltelt három évtized után a szocialisták először tudtak többségi kormányt alakítani – egyedül. Az új kormányfő persze nem tudta beváltani hangzatos ígéreteinek többségét, de a kisebb állam jelszavával nekiesett az oktatásnak és az egészségügynek, belevágott más szerkezeti reformokba is. De valamit nagyon elronthatott, mert folyamatosan lázonganak a mezőgazdaságban, a rendfenntartó erők intézményeiben, még az igazságszolgáltatásban is, amit ugyancsak „megreformált”. Az igazságszolgáltatás illetékesei azt róják föl neki, hogy az új büntető törvénykönyv tulajdonképpen nem is „segítség”, épp ellenkezőleg, inkább a bűnözőknek kedvez.
Két rejtélyes botrány
A független sajtó válogathatott a Sócrates életében megtalált homályos ügyekben, ezek közül kettő végigkísérte mandátumát. Az egyik a mérnöki végzettségének hitelességét kétségbe vonó eljárás, a másik a jelenleg is zajló, de öt évig „pihenő” ügy, az úgynevezett Freeport-botrány, amelyben passzív korrupcióval gyanúsítják. A diplomaügyben rosszul járt a magánkézbe adott Független Egyetem, ahol 1996-ban végül megszerezte az annyira áhított egyetemi diplomát: két éve végleg bezárták ésszerűsítés ürügyén. Nem is jó a viszonya a sajtóval: eddig 9 eljárást indított öt tévés és az írott sajtó 4 újságírója ellen. A hét éve húzódó Freeport-ügy az elévülés felé tart, hiszen ha kihúzza még három évig, nem nyomozhatnak tovább az ügyében. Egy hete kapható a boltokban az általa nem engedélyezett Sócrates-életrajz, amelyben újabb fejlemények olvashatók a két ügyben is.
Irány az államcsőd?
A vasárnapi győzelem csak viszonylagos, mert a kormányfő vagy koalíciós kormányzásra kényszerül, és akkor vége szabad akaratának, vagy kisebbségi kormányt alakít, ami az egyik szociáldemokrata elemző szerint édes mindegy. Ráadásul hétfőn máris kapott egy „pofont” az Európai Bizottságtól: figyelmeztették, hogy már Portugáliát is ellenőrzik a magas költségvetési hiány miatt. Pedig négy éve még ennek lefaragását is megígérte az őt megválasztóknak és Brüsszelnek. Az már csak hab a tortán, hogy a portugál külső államadósság is elképzelhetetlenül óriási összeg: 2008-ban a GDP 90 százaléka volt, amit Sócrates ugyancsak nem tudott lejjebb tornázni.
(Wikipedia.org, Cidob.org – Spanyolország, Expresso.clix.pt, Correiomanha.pt, Dn.sapo.pt, stb. – Portugália)
