Több ellenzéki és kormánypárti bolíviai lap is megírta, hogy a héten megkezdődik a 2000. év februárja és áprilisa között a bolíviai Cochabamba városában megvívott vízháborút megörökítő, „Az esővizet is” című film forgatása. A francia–mexikói–spanyol koprodukcióban, szinte kizárólag bolíviai helyszíneken készülő alkotás szereplői már megérkeztek Cochabambába, köztük a 29 éves mexikói filmcsillag, Gael García Bernal. A spanyol rendezőnő, Icíar Bollaín annyit elárult még a szerdai sajtótájékoztató előtt, hogy egy elképzelt történet folytatódik a nagyon is valódi szociális küzdelem bemutatásával. 2000 februárjában az Aguas Tunari transznacionális – egyesült államokbeli, spanyol, olasz, brit óriáscégek, illetve két helyi – vállalat egyedüli indulóként nyerte meg a város vízellátásának privatizációs pályázatát, és az április végéig tartó heves, halálos áldozatokat is követelő tiltakozások miatt a cég végül belátta, hogy nem bír a lakosság tartós nyomásával, és visszavonult. De csak egyelőre, mert a fejleményekből ítélve csak az újabb kedvező alkalomra vár, hogy ismét megkaparintsa a vízellátást, és újra emelje a tarifákat. A Los Tiempos ugyanis idén áprilisban megírta, hogy a háborút megnyerte ugyan Cochabamba, de mégis kezdi elveszteni a víz fölötti rendelkezést, mert a helyi vízszolgáltató cég (Semapa) óriási adósságot halmozott föl, technikai csődbe került, miközben a lakosság is csak szaporodott, és a víz is fogytán. Leonardo Anaya, a Semapa vezetője hangsúlyozza, annyira technikai lenne a megoldás, hogy szerinte a magánkézbe adás egyáltalán nem segített volna a helyzeten, sőt csak rontott volna rajta, a (mai) kormány pedig csak akkor figyel a városra, ha már nagyon ég a ház.
Az események több szereplője sikerrel lovagolta meg az ígéretes politikai lehetőségeket biztosító konfliktust, és többségük napjainkban is a figyelem középpontjában áll: ilyen például a jelenlegi elnök, Evo Morales, aki a kokatermesztők szakszervezeti vezetőjeként az utcára küldte tüntetni tagságának java részét. A másik oldalról Manfred Reyes Villa, a város akkori polgármestere is fel tudott kapaszkodni a botrányhullámok hátára: akkor azzal vádolták a jelenlegi elnökjelöltet, hogy támogatja a privatizációt, most a decemberi elnökválasztásokon Evo Morales vetélytársa, és sikerült megszereznie néhány évre a kormányzói posztot. Mindenképpen meg kell említeni még Óscar Oliverát, aki szakszervezeti vezetőként és a koordinátori bizottság vezetőjeként nemzetközi elismerésre tett szert a konfliktus kezelésében játszott szerepéért. Morales 2005-ös választási győzelme után miniszteri tárcát ajánlott neki, de ő inkább megmaradt szakszervezeti vezetőnek.
(eldeberdigital.com.bo, la-razon.com, laprensa.com.bo, bolpress.com, lostiempos.com – Bolívia)
origo.hu
Magyar Péter saját pártja átláthatóságáról is hazudott
