The Guardian (www.guardian.co.uk)
Négy mecset és egy irodaház lefoglalását tervezik az amerikai hatóságok. Az ügyészek szerint a mecseteket működtető Alavi Alapítvány, mely az Assa nevű céggel közösen birtokolja a manhattani felhőkarcolót, „mosott” pénzt juttat a Bank Melli nevű pénzintézethez. Ez a szervezet pedig az iráni állam tulajdona, a gyanú szerint a titkos atomprogram egyik legfontosabb pénzelője – amerikai állampolgárok nem is léphetnek vele üzleti kapcsolatba. Ezért tervezik a hatóságok az alapítvány és a cég mintegy 500 millió dollárnyi vagyontárgyának elkobzását.
Az Egyesült Államok valószínűleg szeretné megleckéztetni Iránt, mellyel különösen feszült a viszonya – kérdés azonban, helyes lépés-e a Fort Hood-i vérengzés utáni héten bezárni négy mecsetet, amikor az amerikai muszlimok egyébként is különösen kényes helyzetben vannak – teszi fel a kérdést az angol lap.
Az Alavi Alapítvány honlapján egyébként jótékony és emberbaráti célokat fogalmaz meg: „Adományokat biztosítunk különféle amerikai szervezeteknek, melyek elősegítik a vallási felekezetek közötti harmónia elérését, ezenfelül támogatjuk a perzsa nyelv és kultúra terjesztését” – áll az oldalon. Az alapítvány ezt állítása szerint a manhattani felhőkarcoló bérbeadásából finanszírozza, melyet még az Amerika-barát sah építtetett 1978-ban, ám az iszlám forradalom után tulajdonjoga az iráni államra szállt. Adójegyzékekből kiderül, az alapítvány négy és fél millió dollárhoz jutott 2007-ben a bérleti díj beszedéséből.
A lefoglalási kérelmet egy New York-i szövetségi bíróságon adták be, azt azonban az életbelépése előtt még jóvá kell hagyatni a bírósággal – ez akár több hétig is eltarthat. A mecsetek és az irodaház nyitva marad a döntés megszületéséig.
The New York Times (www.nytimes.com)
Második világháborús japán tengeralattjárókra leltek amerikai kutatók Hawaii közelében. A hatvanhárom éve elsüllyesztett hajókat Oahu szigetétől nem messze találták meg mintegy 800 méteres mélységben törpe-tengeralattjárók segítségével. A két tengeralattjáró azon öt közül való, melyeket a második világháború végén fogtak el az amerikai haditengerészek, majd 1946-ban a tengerre vontattak és elsüllyesztettek.
A kisebbik az I–201 nevet viseli. Ez az egyik leggyorsabb dízelmeghajtású tengeralattjáró, melyet valaha építettek: elmerülve mintegy 20 csomós (nagyjából 37 km/h) sebességre is képes volt. Más japán tengeralattjárókhoz hasonlóan ezt is gumis réteg borította – ezzel kívánták kevésbé észrevehetővé tenni a radar számára.
A másik, az I–14-es már sokkal nagyobb és lassabb volt. Nem is csoda, hiszen két repülőgépet szállított a belsejében, melyeket egy vízhatlan hangárban tároltak. A két gép felhajtható szárnyakkal rendelkezett, és elbírt akár torpedókat, akár egy 800 kilós bombát. A repülőket a fedélzetről, egy „katapultból” kilőve lehetett üzembe helyezni.
A tengeralattjárókat az Egyesült Államok nagyvárosai és Panama elleni támadásokra tervezték. Egyik sem teljesítette azonban a küldetését: a japánok túl későn fejlesztették ki őket, és az amerikaiak egyébként is tudtak ellenfeleik minden lépéséről, hiszen rég megfejtették a kódjaikat. „A haditengerészet mindig pontosan tudta, hol vannak a tengeralattjáróik” – mondja Carl Boyd nyugalmazott történelemtanár, a Japán tengeralattjárók a második világháborúban című könyv szerzője. Boyd ezenfelül úgy véli, a hajók elsüllyesztését egyrészt az magyarázza, hogy az amerikaiak nem akartak osztozni az oroszokkal a technológián, másrészt azonban a tengeralattjárók állapota is ezt indokolta: már elfogásuk idején is hatalmas patkánykolóniák éltek rajtuk, tenyészett a mocsok. „Amit tudtunk, kinyertünk belőlük – mondja Boyd –, egyszerűen nem volt már rájuk szükségünk.”
Kényszersorozás és erőszak: civilek állják útját Zelenszkij emberrablóinak + videó















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!