Seszták Ágnes: Régen láttam az Othellót, de emlékszem a szereposztásra: Bessenyei Ferenc volt Othello, a fiatal Huszti Péter Jágó és a még fiatalabb Piros Ildikó Desdemona. Szégyellem, hogy a darabot nem értékeltem kellően a helyén. Azt hittem, hogy a színpadon egy féltékenységi cseldráma bontakozik ki, ahol a főszereplők a Shakespeare-nél szokásos, ügyesen alkalmazott intrikáknak esnek tragikus áldozatául. Az egész közönség egyként utálta Jágót, amint alattomosan szűkítette annak a zsáknak a száját, amelyben ott vergődött már a mór és hiszékeny felesége. Haragudtunk a szerzőre, hiszen egy tisztázó beszélgetés minden félreértést eloszlatott volna. Csakhogy a szerző nem vígjátékot írt. Eszenyi Enikő az új fordítási mániának behódolva újrafordíttatta a darabot, szintúgy Alföldi az Ármány és szerelmet. Jellemzőjük: a trágár és durva szöveg, amivel úgymond telehintették a darabokat. Szóval sem Schiller, sem Shakespeare nem korszerű, a k… életbe!
A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
Putyin
Putyin magasabb fokozatra állítja az orosz gazdaságot?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!