A telepi cigányok kiközösítik azokat, akik ki akarnak emelkedni

Kiközösítik maguk közül a kiemelkedni akarókat, nincs összetartás közöttük, nem hisznek a kitörésben, gyakori náluk az uzsora – sorolja az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) kutatása, amelynek eredményét kedden ismertették Budapesten.• Cigányintegráció: immár az elitek is pánikolnak

Nincs közösségi összetartás, szolidaritás a szegregált telepeken élő cigányok között, nem hisznek helyzetük jobbra fordulásában, és a társadalmi előítélet, a célzott programok hiánya is nehezíti a problémák megoldását – állapította meg a kutatás, amelynek eredményét kedden ismertették Budapesten.

A tavaly és idén végzett kutatás négy megye – Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya, Somogy – 14 településén, 16 cigánytelepen zajlott.

Nincs összetartás a telepen belül

Az eredményekből az derült ki: csak a szegénység és a kirekesztettség miatti sorsközösség tartja össze az elszigetelt telepeken élő romákat, s kiközösítik azokat, akik ki akarnak emelkedni közülük. A kutatást vezető Solt Ágnes szociológus azt mondta: felszíni indulatkeltések zajlanak a problémát megoldó programok helyett, s „nem vesszük észre, hogy a legutolsó pillanatban vagyunk”.

Az eredmények szerint nagy mértékben nőtt a romák és nem romák közötti mindennapos feszültség, és újabb problémák generálódtak azokon a településeken, amelyeken megjelent a – bíróság által jogerősen feloszlatott – Magyar Gárda, míg máshol ugyanolyan maradt a viszony, mint amilyen korábban volt: jellemző a békés együttélés, stabilizálódott a viszony, elfogadják egymást – tette hozzá a szakember.

Solt Ágnes közlése szerint a romák úgy beszélnek a cigánytelepről, mintha az közösség volna, de a 120 mélyinterjú azt mutatja, hogy ezeken a helyeken a külső támadások, például a Magyar Gárda felvonulása vagy egyéb fenyegetettség kivételével – a legszűkebb családon túl – nincs valódi összetartás.

Nem hisznek a kitörésben

Az egyik alapproblémának azt nevezte: a romák nem hiszik el, hogy maguk alakíthatják a sorsukat és van lehetőség kitörni a jelenlegi helyzetükből, és ezt a tézist a gyenge politikai érdekérvényesítés, az esetleges programok nem kellő hatékonysága is erősíti.

Tájékoztatása szerint a zárt közösségekben élő romák között öt olyan problémaforrás mutatható ki, ami az egész közösség életét befolyásolja: az alkohol, a gyerekek miatti összeveszés, az irigység, az uzsora és a pletyka.

Solt Ágnes kitért arra, hogy a telepeken élő cigány embereknek nincs időbeosztásuk, az eseményeket vagy időpontokat a segélyezés dátumához kötik. Rendszeresség csak az alkalmi munkákhoz vagy a gyerekek iskoláztatásához kapcsolódva jelenik meg.

Nincs tudatos nevelés

A szociológus közölte: a romák között a gyermeknevelésben kevés tudatos elv van, az az álláspont, hogy „nőjenek fel, az élet megtanítja majd őket”. Megjegyezte, hogy ezekben a közösségekben sok a gyerek, ezért is nehéz a tudatos nevelés. A családok kis helyen összezsúfolva élnek, a gyerekek a legtöbb időt az utcán töltik.

Mint hozzátette, e családok számára a megélhetés nehéz, ennek oka a munkalehetőség hiánya, s az, hogy aluliskolázottak, jellemző, hogy segélyekből élnek.

Gyakori az uzsora, ami a 14 településből 12 helyen erőteljesen van jelen. A felmérés szerint a „kamatos pénzt” többnyire alkoholizmus, betegség vagy pénzbírság kifizetése miatt veszik fel, főleg a közösséghez tartozó, jobb módúvá vált emberektől.

A szociológus azt mondta, hogy a pozitív diszkrimináció és a roma közösségek „állandó sopánkodása” ellenérzéseket váltott ki a nem romákból, s ezt az esetleges visszaélések tovább erősítik. A kutató szerint a zárt közösségekben élő romák élethelyzetének javítására politikai akarat és célzott program kell, erősíteni kell a szolidaritást, az érdekérvényesítési lehetőségeket, továbbá elérhető minőségi oktatásra és munkalehetőségre van szükség.

Csak a vagyon elleni cselekedet bűn

Solt Ágnes a kutatás alapján rámutatott arra is, hogy a telepen élő cigányok kizárólag a vagyon elleni cselekedeteket tekintik bűnnek, az erőszakot a problémák megoldásának tartják. Azokra a közösségi tagokra „néznek fel”, akik különböző javakra tettek szert. Egyfajta példakép az is, aki iskolázott, bár ez bűntudatot vált ki belőlük, ugyanis saját sorsukkal szembesülnek – tette hozzá a szociológus.

(MTI)